Anyósom halála után úgy döntöttünk, hogy apósom hozzánk költözik. Anyósomnak volt egy érdekes és csúnya fekete kutyája, őt is magunkkal vittük. Ez a kutya kibírhatatlan, mindent megrág, a gyerekeket megharapja, piszkot csinál és sétálni is csak együtt mehetünk. Van még két kutyánk, velük sem barátkozott meg.
Beszéltem egy specialistával, megkértem, hogy segítsen a kutyát megnevelni, de minden hiába volt. Ő azt mondta jobb lenne elajándékozni az állatot. Apósom azt mondta, hogy ha a kutya eltűnik, vagy meghal, akkor eljön az ő ideje is, így hát elvetettük ezt az ötletet.
A gyerekek hősszúujjú pólókba jártak, hogy a nagyapa ne lássa a kutya által okozott karmolásokat és harapásokat, mert szeretik és sajnálják a nagyapjukat. Keservesen vonyít, szinte elviselhetetlen ahogy viselkedik.
Úgy döntöttem, hogy elviszem és megnyíratom. Amikor a kutyakozmetikába értünk, senki sem vállalta a nyírást, ajánlottak egy specialistát. Elvittem a kutyát hozzá, közben az állat vergődött, majdnem elszakította a pórázt. Néhány perc elteltével megjelent egy vékonyka hölgy. Egy nagyobb pénzösszeget kínáltam neki, megkértem, hogy foglalkozzon az állattal. Azt sem bántam volna, ha elaltatja amíg a munkáját végzi.
A hölgy elvette a kutyát tőlem, majd azt mondta, hogy jöjjek vissza 10 órára. Visszamentem és nem hittem a szememnek, az én csúnya, agresszív kutyám az asztalon ült mozdulatlanul egy játékkal a szájában.
A fiatal hölgy azt kérdezte tőlem, hogy mutassa-e meg, hogyan vágjam le a kutya körmeit.Elmeséltem a kutya történetét neki, majd a hölgy így válaszolt:
Meg kell érteni az állatot, a gazdája meghalt, ő egyedül maradt, számára ti olyan személyek vagytok, akik akarattal elhozták őt és erőszakkal magatoknál tartjátok. Azt sem szereti, hogy az apósod mindig el van keseredve.
Mivel a kutya nem tud szabadulni, mindent megtesz azért, hogy elzavarjátok a háztól. Beszéljetek vele és nyugtassátok meg.
Elhoztam a kutyát és a régi házhoz mentem vele, kinyitottam az ajtót, a ház üres volt és kellemetlen szagú. Beszélni kezdtem a kutyához, megmutattam neki az üres házat, a kutya pedig figyelt arra amit mondok.
Meg sem mozdult csak ült és hallgatott. Kivittem a temetőbe is, megmutattam a sírt neki, közben ismerősökkel beszélgettem, a kutya úgy nézett, mint aki érti amiről beszélünk. Hosszasan vonyítani kezdett, majd a sír mellé feküdt, én pedig békén hagytam, nem sietettem őt.
Egy idő után magától felállt és az autóhoz ment. Az otthon lévő kutyáink nem ismerték meg, annyira megváltozott ez a makacs, csúnya kutya. Elmeséltem a gyerekeimnek mit tanultam a kutyakozmetikustól és, hogyan alkalmaztam a tanult dolgokat. A fiam anélkül, hogy végighallgatott volna elővette a kocsikulcsot, megkért, hogy mondjam meg a kutyakozmetikus címét.
Mi történt? – kérdeztem kíváncsian a fiamtól.
– El akarom venni feleségül ezt a lányt. – válaszolta.Megszólalni sem tudtam a meglepettségtől.
– De, hát nem is ismered, nem is láttad őt!– Apa, ha ez a lány megértette mindazt ami a kutyánkkal történt, akkor vajon engem nem fog megérteni?
Három hónap sem telt el és a fiam feleségül vette ezt a különleges lányt, ma már három gyermeket nevelnek együtt.
És a kutya? Ő már öreg, nyugodt és hűséges, nagyon intelligens, nagyon megszerettük!