A lelkiismeretem tiszta, de hiába bizonygatom, hogy ártatlan vagyok.
Negyvenhét éves vagyok, huszonnégy éve férjezett. Kezdetben szerelem volt köztünk, ez nem kérdés, de az évek és a körülmények teljes érdektelenségbe sodortak minket egymás iránt.
Az egyetlen, ami még összetartja a házasságunkat, a négy gyerekünk. A legidősebb húszéves, a legkisebb nyolc. Megfogadtuk, hogy a gyerekekért mindent meg fogunk tenni, és együtt maradunk, bármi történjék is, amíg nekik szükségük van ránk. A kapcsolatunk körülbelül tizenöt évig működött úgy, mint egy házasság, azóta egyre romlik. Ma már csak úgy élünk egymás mellett, mint két lakótárs.
Sajnos van egy harmadik lakótársunk is, az anyósom. Az anyósomnak köszönhetjük, hogy egyáltalán van fedél a fejünk fölött, és hogy aránylag rendezetten tudjuk járatni a gyerekeinket. A legnagyobb főiskolára jár, a tandíjat is a mama fizeti. Úgy alakult, hogy amikor már épp rendezett életet élhettünk volna, volt pénzünk, szép kis házunk, autónk, és még csak három gyerekünk, a férjem hozott egy rossz döntést. Kezeskedett egy hitelszerződésnél, de nagyon átverték.
Aki addig a barátjának mondta magát, és akinek a kedvéért kezességet vállalt a 28 millió forintos hitelnél, átverte őt. Egyszerűen eltűnt az országból a pénzzel együtt, így a bank rajtunk akarta behajtani a tartozást. Ráadásul évekig nem is tudtunk róla, hogy a tartozás egyre nő és nő a kamatok miatt, mi már csak akkor értesültünk róla, amikor kijött egy horribilis összegről szóló fizetési felszólítás, majd mindezt ráterhelték az otthonunkra. Fél év alatt földönfutóvá váltunk három gyerekkel, a házunkat elárverezték, a kocsinkat elvitték. Nem volt más választásunk, az anyósom házába költöztünk, hiszen a három gyereknek otthon kellett.
Egy kezesség tönkretette az életünket
A tartozás még mindig nincs kiegyenlítve, havonta nagy pénzeket kell befizetnünk, és hiába magyarázzuk, hogy a férjem csak kezes, és jóindulatból vállalta, a bank csak vonogatja a vállát. Az a férfi, aki mindebbe belerángatta a férjemet, azóta is boldogan él valahol a nagyvilágban, köddé vált. Ennek az ügynek nem csak a vagyonunk látta kárát, de a férjem is ráment. Idegösszeroppanás, autoimmun betegség, kisebb agyvérzések, részleges bénulás, ezek vártak rá a következő években. Mára leszázalékolták, hat éve egyáltalán nem dolgozik, viszont az alkoholt sem veti meg. Az anyósom, persze úgy látja, hogy mindezért én felelek, mert ha jó felesége lettem volna, mindez nem történik meg.
