Mária csak mosolygott, közben pedig potyogtak a könnyei.
– Anya beteg vagy? – kérdezte a fia
– Nem, a születésnapját ünnepelték a barátaival – mondta az igazgatónő igazgatója. Mária kinyitotta a szemát és meglátta a fiát, Mátét.
– Ez nem álom, azt hittem álmodom.
– Nem álom, válaszolt a fia, anya érted jöttem!
– Ébredj fel anya, isten éltessen.
– Köszönöm fiam!
Mária megölelte a fiát közben pedig keservesen zokogott.
– Ne sírj anya, mondta a fia, hazamegyünk hozzám, nem tudtam, hogy a nővéreim itt hagytak, ahogy megtudtam elhatároztam, hogy érted jüvük.
– Anya van egy menyed és egy unokád, ők már várnak téged.
Mária csendben figyelte az otthon igazgatóját és próbálta elfogadni, hogy nem álom, hogy elmehet innen. Az igazgató pedig a következőket mondta Máriának: Egy igazi férfit neveltél a fiadból.
