„Nem tudtam megszólalni a döbbenettől.”
Klaudia egy facebookos csoportban posztolta a történetét. Tanulságos.
Ma a belvárosban jártam (ritka alkalmak egyike), pontosabban a Keletinél. A történethez hozzátartozik, hogy a telefonom szervizben van, ezért egy régebbi, jó pár éves, de még jól működőt használok.
Tehát álltam a Keletinél a megállóban a buszra vártam, amikor éreztem, hogy valaki nekem jött. Gondoltam, arrébb állok, és amikor odapillantottam, láttam, hogy egy „nem a napon barnult” fiatalember épp a kabátomból húzza ki a kezét, kezében a telefonommal. Észrevette, hogy lebukott, megfordult, futni kezdett, én utána, de megtorpant, visszafordult és mondta, hogy várjak. Néztem, gondoltam kikapom a kezéből a mobilom, de lepörgött bennem, mi van, ha többen vannak, nincs már nála, stb.
Erre a kezében lévő telefonomra nézett, a kezembe nyomta, és ezt mondta: „Ezért a szarért nem kapok semmit, tartsd meg, és vegyél egy másikat!” – és elrohant, én meg nyikkanni se tudtam.
Mai tanulság: néha nem baj, ha nem okostelefonja van az embernek.”
