A volt fĂ©rjem rĂĄm hagyta az egĂ©sz vagyonĂĄt, miközben az özvegye Ă©s az ĂșjszĂŒlöttje semmit sem kapott â Nekik kellene adnom mindent?
Ărta: Rita Kumar2025. januĂĄr 16.
Amikor megcsörrent a telefonom Ă©s az ĂŒgyvĂ©d közölte, hogy a volt fĂ©rjem, TamĂĄs, rĂĄm hagyta az egĂ©sz vagyonĂĄt, az elsĆ reakciĂłm az volt, hogy felnevessek.
Nem a boldogsĂĄg miatt.
Ez a nevetĂ©s inkĂĄbb a âMi a fene törtĂ©nik?â nevetĂ©s volt.
TamĂĄs â ugyanaz a fĂ©rfi, aki annak idejĂ©n azt ĂĄllĂtotta, hogy nem tud gyerektartĂĄst fizetni, most hirtelen egy hĂĄzat, rĂ©szvĂ©nyeket Ă©s egy Ă©rtĂ©kes veterĂĄn autĂłt hagyott rĂĄm?
đ Ăs az Ășj felesĂ©ge, Ăva, valamint a közös gyerekĂŒk?
Ćk semmit nem kaptak.
đč "Miss Szilvia?" â kĂ©rdezte az ĂŒgyvĂ©d a vonal tĂșlsĂł vĂ©gĂ©n. "MĂ©g mindig itt van?"
Ez valami fĂ©lreĂ©rtĂ©s? â gondoltam.
A szĂvem zakatolt, ahogy prĂłbĂĄltam felfogni a hallottakat.
15 Ă©ven ĂĄt Ă©pĂtettĂŒk fel az Ă©letĂŒnket egyĂŒtt. Volt hĂĄrom közös gyermekĂŒnk, egy szĂ©p otthonunk, egy kert hintĂĄval, Ă©s Ă©n azt hittem, hogy minden rendben van köztĂŒnk.
AztĂĄn egy nap TamĂĄs közölte velem, hogy "minden tĂșl nehĂ©z" szĂĄmĂĄra.
đ FordĂtĂĄs: Megcsalt egy huszonöt Ă©ves titkĂĄrnĆvel.
Tisztån emlékszem arra a napra.
A konyhĂĄban ĂŒltĂŒnk, ugyanabban a helyisĂ©gben, ahol annyiszor nevettĂŒnk, vacsorĂĄztunk, a gyerekekkel sĂŒtiket sĂŒtöttĂŒnk.
De azon az estén...
TamĂĄs mĂĄr mĂĄshol jĂĄrt fejben.
De Ă©reztem, hogy hazudik.
đ AztĂĄn pĂĄr nappal kĂ©sĆbb egy hitelkĂĄrtya-kivonat Ă©rkezett a postalĂĄdĂĄba.
A borĂtĂ©kon TamĂĄs Ă©s Ăva neve ĂĄllt.
Tamås elköltözött, én pedig beadtam a vålókeresetet.
đ Egy Ă©v mĂșlva összehĂĄzasodott ĂvĂĄval.
Ăn pedig prĂłbĂĄltam tovĂĄbblĂ©pni, nem is gondoltam rĂĄ többet.
đ AztĂĄn jött az ĂŒgyvĂ©d hĂvĂĄsa.
Aztån megtudtam a legdöbbenetesebb részletet.
đ TamĂĄs mindezt hĂĄrom nappal a halĂĄla elĆtt Ărta alĂĄ.
MĂĄsnap kopogtak az ajtĂłmon.
đ Ăva ĂĄllt ott.
Ăs egy kisbaba a babakocsiban.
âVan bĆr a kĂ©peden, Szilvia!â â sziszegte, ahogy elĆrelĂ©pett.
A kezem ökölbe szorult.
đ Ć komolyan azt hiszi, hogy Ă©n ezt kĂ©rtem?!
MĂĄsnap felhĂvtam az ĂŒgyvĂ©det.
Az ĂŒgyvĂ©d mĂ©ly levegĆt vett, majd elkezdte:
"Szilvia,Ha ezt olvasod, mĂĄr nem vagyok itt. Tudom, hogy meglep ez az egĂ©sz, de el kell mondanom, miĂ©rt tettem Ăgy.
Ăva Ă©s Ă©n⊠nem Ășgy alakult, ahogy hittem. Mindent elvett tĆlem. Ha az a gyerek egyĂĄltalĂĄn az enyĂ©m⊠kĂ©tlem, hogy megvĂĄltoztatna bĂĄrmit.
Nem akarom, hogy Ć Ă©s az anyja megkapjĂĄk a vagyonomat.
Te viszont 15 Ă©ven ĂĄt a tĂĄrsam voltĂĄl. Gyermekeim anyja. TĂĄmogattĂĄl, amikor nem Ă©rdemeltem meg.* Ez az Ă©n mĂłdja annak, hogy helyrehozzam a dolgokat.*
Bocsånat mindenért.
- TamĂĄs"
đ Ăva bĂrĂłsĂĄgra vitte az ĂŒgyet.
Azt mondta, TamĂĄs "biztosan nem tudta, mit csinĂĄl", Ă©s a vagyont neki kellene kapnia.
đ AztĂĄn valami feltƱnt.
đ A baba haja vörös volt.
đ TamĂĄs haja Ă©s a gyerekeink haja mindig is sötĂ©t volt.
đ Ăva haja is.
đ DND tesztet rendeltek el.
đč Az eredmĂ©ny? A baba nem TamĂĄsĂ© volt.
A bĂrĂłsĂĄg elutasĂtotta Ăva keresetĂ©t.
Ăn pedig...
â A hĂĄzat megtartottam a gyerekeimnek.â Eladtam a veterĂĄn autĂłt Ă©s a pĂ©nzt az Ć jövĆjĂŒkbe fektettem.â Ăva pedig eltƱnt a semmibe.
đ TamĂĄs vĂ©gĂŒl helyesen döntött.
BĂĄr a mĂșltat nem lehet megvĂĄltoztatni, az igazsĂĄg vĂ©gĂŒl mindig kiderĂŒl.
đœ Te mit tettĂ©l volna a helyemben? Ărd meg kommentben! đœ