Had meséljem el ezt a történetet nektek, ami a minap történt meg velem a Budapesti 9. kerületi tescó étterem részlegén.. Az egyik barátommal üldögéltünk, és eszegettünk, teljesen nyugodt nap volt, semmi különös jelét nem láttam annak, hogy perceken beül zokogni fogok...
Tőlünk pár méterre egy kulturált idős hajléktalan férfi ült. Semmit nem csinált, láthatóan melegedett, mert fázott. Ekkor megjelent a két biztonsági őr, és odaléptek hozzá..A férfi megijedt, és azt hitte, hogy azonnal a grabancánál fogva kihajítják onnan, de nem ez történt.
Az idősebb őr odalépett hozzá, és lágy szelíd hangon megkérdezte, hogy nem-e éhes..A férfi mindenre számított csak erre nem. Nem hitte el, hogy a két őr, akik általában elzavarják meghívják egy ebédre..
Az őrök megkérdezték, hogy mit kér enni, és odavitték neki az ennivalót, és kifizették. Nagyon szívszaggató volt látni, ahogy a remény vesztett hajléktalan férfi, akibe általában még az emberek segítség helyett, bele is rúgnak, most egy igazi emberséges cselekedetet kapott. Zokogva kezdte el a húslevest kanalazni, miközben nyelte a könnyeit. Hosszú percekig néztük mi is sírva az egészet, és olyan jó érzés szállta meg a szívünket, mert adni igenis jó..
Osszátok meg, hogy a Tescó kitüntesse ezt a két csodálatos embert!
