Jól öltözött, láthatóan jól szituált székely ember érkezett a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigye őket.
A szülést levezető orvos is hamar előkerült (a szülés óta nem látták a szobában ) és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.
Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát, és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
– Jóember, ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek!
Nagy csend lett.
Aztán a székely csendben megkérdezte:
– Bocsánat, hanem mit?
– Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maga nem hallott még erről?
– Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
– Hát… 30-40 ezer forintot.
– Értem. Elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet – mondta a férfi, majd kivette az orvos kezéből a dobozt. Felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20 ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
