Egy nyári napon a római rendőrség hívást kapott, miszerint egy idős pár otthonából hangos jajveszékelés és sírás szűrődött ki. A rendőrök azonnal indultak, hogy megvizsgálják, mi történik. A 89 éves Jole-t és a 94 éves Michele-t egyedül találták otthonukban.
Legnagyobb meglepetésükre semmilyen erőszaknak nem találták jelét, ahogy ez általában lenni szokott. Ehelyett az idős párt a televízió előtt ülve találták, amelyen éppen híreket néztek és hüledeztek a világ szörnyűségein. Előttük az asztalon pár darab kenyér és kevés szőlő volt egy tányéron. Rájöttek, hogy a párt nem kell megvédeni semmilyen betolakodótól csupán a végzetes magányuktól, amely öreg korukra elérte őket.
A rendőrök nagylelkűsége
A rendőröknek az lett volna a dolguk, hogy felmérjék a helyszínt, megállapítsák, hogy mi történt, majd jegyzőkönyvet írjanak. Ehelyett úgy döntöttek, hogy segítenek az idős párnak, ahogyan tudnak.
Készítettek nekik egy egyszerű, ám ízletes vacsorát tésztából, vajból és parmezánból és el is mosogattak nekik. Próbálták a párt jobb kedvre deríteni, szóval tartani, egy kis társaságot biztosítani számukra a nagy magányban. A legértékesebb hozzávaló, amit ez a vacsora tartalmazott pedig nem volt más, mint az emberség.
