MindenegybenBlog

A szomszédaim utálták a házam színét, és át is festették, míg távol voltam – feldühödtem, és bosszút álltam Az én házam egy sarki telken áll. Két évvel ezelőtt egy frissen házasodott pár költözött a szomszédba, és már az első pillanattól kezdve furcsa megjegyzéseket tettek a házam sárga színére. Nem sokkal később már követelték, hogy fessem át valami más színre. A házam mindig sárga volt, imádom, és nincs semmilyen szabály, ami ezt tiltaná. A szomszédaim viszont nem adták fel. Feljelentettek a rendőrségen és a városnál is, de mindkettő azt mondta nekik, hogy hagyjanak békén, mert semmi rosszat nem tettem. Ezután megpróbáltak beperelni (a keresetet elutasították, és még az én ügyvédi költségeimet is nekik kellett kifizetniük). Még azt is megpróbálták elérni, hogy a szomszédokkal közösen létrehozzanak egy lakóközösségi egyesületet (HOA), hogy rákényszerítsenek az újrafestésre. A szomszédaink azonban visszautasították az ötletet, és gyakorlatilag mindenki kiközösítette őket. Egy alkalommal két hétre el kellett utaznom. Amikor hazatértem, megdöbbenve láttam, hogy a házam szürke lett. Majdnem elhajtottam mellette, mert annyira hozzászoktam a vidám sárga színéhez. Az egyik szomszéd az utca túloldaláról odajött, és megmutatta azokat a képeket, amelyeket a festőcégről készített, amint felállítják az állványokat és dolgoznak a házamon. Ő és egy másik szomszéd értesítették a rendőrséget, de a festőcég érvényes munkarenddel dolgozott, és már ki is fizették őket, így a rendőrség nem tehetett semmit. Úgy tűnt, hogy minden, amit a házammal tettek, jogilag rendben volt, és nem történt károkozás. De ettől csak még dühösebb lettem. Elhatároztam, hogy bosszút állok. A teljes történet a kommentek között található.

Lídia és a szomszédok háborúja: A sárga ház bosszúja

Amikor Lídia hazatért egy kéthetes utazásról, megdöbbenve látta, hogy a vidám sárga házát, amit néhai férje szeretettel festett, szürkére mázolták. Az új szomszédok, Máté és Zsófia, már korábban is kritizálták a ház színét, de ezúttal átlépték a határt. Lídia dühödten döntött úgy, hogy igazságot szolgáltat, és megtanítja nekik, miért nem szabad mások tulajdonában önkényesen cselekedni.

Lídia két éve lakott a sarkon álló házában, amikor Máté és Zsófia beköltöztek a szomszédba. Már az első napoktól fogva megjegyzéseket tettek a ház színére:– „Ez a legfeltűnőbb ház, amit valaha láttunk!” – mondták nevetve.

De Lídia nem hagyta magát:– „Persze, én és egy vödör napsütés csináltuk! Tetszik? A postaládát is ilyenre fessek?”

Máté és Zsófia nem hagyták abba a szurkálódást. Minden alkalommal, amikor elhaladtak a ház előtt, újabb gúnyos megjegyzéseket tettek:– „Elég világos neked, Lídia?” – kérdezte Máté.Zsófia még tovább ment:– „Nem gondoltál arra, hogy egy semlegesebb színre cseréld? Talán egy kis bézs jobban illene a környékhez.”

Lídia türelmesen válaszolt:– „Ez a ház a férjem emléke, és a sárga volt a kedvenc színe.”

De a szomszédok nem álltak le. Feljelentést tettek a városnál, panaszkodtak a rendőrségnél, és még egy sikertelen pert is indítottak. A többi szomszéd azonban Lídia oldalára állt, és elutasították a „Bátor Színek Elleni Egyesület” ötletét, amit Máté és Zsófia próbáltak létrehozni.

Lídia azonban nem számított arra, hogy a szomszédok elmennek a végsőkig. Amíg ő távol volt, a pár felbérelt egy festőcéget, és szürkére festették a házat. A festők hamis munkarendet mutattak fel, amelyen Lídia aláírását hamisították. Mire Lídia hazaért, a vidám sárga otthona helyén egy szürke, komor épület állt.

Dühösen a szomszédokhoz sietett, de azok nem nyitották ki az ajtót. Szerencsére Lídia egyik másik szomszédja, Pál, mindent látott és dokumentált:– „Lídia, megpróbáltam hívni, de nem értem el. A rendőrök sem tehettek semmit, mert a festőknek érvényes munkarendjük volt.”

Lídia a festőcéghez fordult, ahol Gary, a menedzser, azonnal bocsánatot kért:– „Elnézést, asszonyom. A megrendelők azt mondták, hogy az ő házuk, és nem volt okunk kételkedni bennük.”

Lídia azonban nem hagyta annyiban. Perre vitte az ügyet, és a festőcég munkatársai tanúskodtak mellette. A bíróság kimondta, hogy Máté és Zsófia csalást és rongálást követtek el. Közösségi munkára ítélték őket, és megparancsolták, hogy saját költségükön állítsák vissza a ház eredeti sárga színét.

Amikor a bíróság épületéből kiléptek, Zsófia még mindig mérges volt:– „Remélem, elégedett vagy magaddal, Lídia.”

Lídia elmosolyodott:– „Majd akkor leszek, ha újra sárga lesz a házam!”

Lídia története azt mutatja, hogy az igazság győzhet, ha kiállunk az értékeinkért. A sárga ház ismét a környék éke lett, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a színek és emlékek nem csak festékből állnak – hanem szeretetből és tiszteletből is.

2024-11-20 22:01:51 - Mindenegyben Blog