Vigyázzunk nagyon a gyerekeinkre!
Egy hosszú nap után Ivan Razumov épp hazafelé tartott. A belorusz férfi szeretett volna már hazaérni és lepihenni. Ám ekkor az út szélén valami egészen elképesztő dolgot látott: egy kislány rohant a porban, mögötte egy kutyával.
Ivan azonnal megállt, és elcsípte a kislányt, aki poros, szakadt kis ruhájában, lábáról szinte leszakadt papucsában, kimerülve a sok futástól csak remegni tudott. A férfi azonnal megitatta, és mivel látta, hogy a kislány nincs jó állapotban, megkérdezte tőle, hogy mi a neve. A kislány pedig udvariasan elmondta neki, hogy Zsenya Fjodorovics Vlagyimirovnának hívják. Majd azt is elmesélte, hogy már nagyon régóta fut, fájnak a lábai és a keze is, és nem érzi jól magát. Ivan azonnal beszállította a kórháza.
A kislányt azonnal ellátták az orvosok, míg a szociális munkások azt próbálták kideríteni, hogy hol lakhat. Mivel Zsenya nagyon udvariasan elárulta, hogy hogy hívják, könnyű volt megtalálni az otthonát is. Amit viszont a lakásban találtak, attól elállt a szavuk: a kislány szülei ugyanis mindketten részegen fetrengtek, az anya a földön, az apa az asztalon horkolt. Észre sem vették, hogy eltűnt a gyermekük. Egyértelmű volt a szakembereknek, hogy a kislányt ilyen körülmények közé nem engedhetik vissza.
Eközben Zsenya a kórházban lábado9zott, mit sem tudva arról, mi minden történik körülötte. Kiderült, hogy egy csupaszív, kedves, cserfes, ellenállhatatlan kislány, aki hamar az egész kórház kedvencévé vált.
Ivan sem tudta őt kiverni a fejéből, hisz aggódott a lányért, akit az út mentén talált. A kórházban az orvosok beszámoltak neki arról, milyen körülmények közt él Zsenya, és hogy valószínűleg nem mehet vissza a szüleihez. Ivan pedig azonnal döntött: „Örökbe fogom fogadni, ha a szülei is elfogadják ezt. Egy gyerek sem érdemli azt a sorsot, hogy az út mellett futva kelljen menekülnie. Ami engem ebben az egészben megijeszt, hogy bár Zsenya órákig vándorolt az út mentén, senki sem állt meg, hogy megnézze, segíthet-e rajta. És ami még ennél is ijesztőbb: megállhatott volna olyan valaki is, aki ártani akart volna neki” – magyarázta Ivan.
Zsenya története tehát szerencsésen végződött. De ez csak annak köszönhető, hogy volt egy önzetlen ember segített rajta. Tanuljunk ebből az esetből!
