Josh Hefta egy postás Észak-Dakotában (USA). Mivel naponta szállítja ugyanazokba a házakba, nagyon jól tudja, hogy melyik házban ki lakik.
Az egyik ügyfél, akit jól ismert, a 94 éves Alice Paschke volt. Alice számára hatalmas segítség volt Josh, mert általában a leveleit az ajtajáig vitte, hogy az idős hölgynek ne kelljen egészen a postaládáig kimennie....
Egyik nap, ez év januárjában, a szokásos útján, Josh észrevette, hogy valami nem volt rendben, amikor Alice-hez ért.
Amikor Josh először vitt ki leveleket Alice-nak, üdvözölte az idős hölgyet, hogy egy kicsit beszélgessen vele. Mivel egyedül élt, általában boldog volt, amikor valaki felment hozzá. Alice időnként felajánlotta Joshnak, hogy egyen vagy igyon nála valamit. Kettőjük között mondhatni kialakult egy fajta kötődés.
De az elmúlt időszakban nehezebb volt a séta és a mozgás Alice számára. Eljött az idő, amikor már nem tudott kimenni a házból. Innentől Josh már a bejárati ajtajáig vitte a leveleit. Milyen kedves lélek.
Egy januári látogatáskor Josh kopogtatott az ajtón, ahogy mindig. De senki nem jött az ajtóhoz. Egy kicsit aggódott, mert Alice mindig otthon volt. Hol lehetne? Kopogott. Végül meghallott egy halk hangot, amely segítségért kiáltott.
Josh tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Az ajtó zárva volt, így berúgta. Amikor belépett, Alice-t a padlón találta. Elmagyarázta, hogy az előző nap elesett, és képtelen volt felállni. Szegény 20 órán át feküdt ott. Tudta, hogy az egyetlen reménye lesz, ha Josh az ajtóján kopog, mint mindig. Tehát ott feküdt és várta a hősét.
“Azt mondtam, jöjjön be, segítségre van szükségem (…) Megmentette az életemet, és ez egy igaz történet” – mondja a WDAZ 8-nak. “Életem hátralévő részében emlékezni fogok rá.”
