Minden adott volt, hogy a már gyermekkorukban megálmodott, gyönyörű kislányuk megszülethessen. De a sors gonosz tréfát űzött velük…
Walt és Annie kapcsolata diákszerelemként indult, és az idő teltével sem kopott meg. Walt és Annie már tiniként tudták, hogy örökké együtt lesznek, és ha egyszer majd szülőkké válnak, kislányuk lesz, akit Chloe-nak neveznek majd el. Így is lett. A szerelemből házasság lett, de a fiatalok úgy döntöttek, várnak még egy kicsit a családalapítással.
Sokat voltak úton a kiküldetések miatt, ezért halogatták a gyermekvállalást, de néhány év múlva már úgy vélték, elérkezett az idő arra, hogy várva várt gyermekük megszülethessen.
A pár azt hitte, Annie azonnal teherbe fog esni, de nem így történt. Teltek-múltak a hónapok, majd az évek, de a baba csak nem akart megfoganni. Mindketten tudták, érezték, csakis úgy tudnak teljes, boldog, elégedett életet élni, ha lesz egy gyermekük. Továbbra is imádkoztak Istenhez, hogy adja meg nekik azt a kislányt, akit Waltnak gyermekkorában már látomás formájában megmutatott.
De amikor Annie négy hosszú gyötrelmes, próbálkozásokkal teli év után sem esett teherbe, azt mondta, ha máshogy nem adatik meg neki, hogy szülők legyenek, akkor fogadjanak örökbe egy kisbabát. Walt eleinte ellenezte, de később elfogadta ezt a helyzetet, azt, hogy hiába minden ima, és „ígéret”, nincs más megoldás.
Végül sok-sok papírmunka és hosszú várakozás után értesítették őket, hogy hamarosan örökbe fogadhatnak egy újszülött kislányt.
Boldog várakozásban teltek a napok. Amíg a kislány születésére vártak Annie és Walt nevet keresett leendő gyermeküknek. A nevet, ami már mindkettőjük fejébe gyermekkoruk óta „beleégett”, félretették. Úgy gondolták, ha nem születhetett vérszerinti gyermekük, akinek a Chloe neved adhatnák, akkor egy másikat választanak az örökbefogadott kislánynak.
Az örökbeadó anya még a szülés előtt szerette volna megismerni gyereke leendő szüleit, ezért Annie és Walt meglátogatta.
