Rebecca, egy idős özvegy, 7 évvel férje halála után bukkant rá egy rejtett üzenetre, amiből megtudta, milyen sokat jelentett a férjének. Az özvegynek szokása volt minden nap elnézegetni elhunyt férje, Harry fényképét valahányszor magányosnak érezte magát. Nem elég, hogy rettenetesen hiányzott neki a férfi, aki boldoggá tette, de a halála után teljesen egyedül maradt, és csak nehezen boldogult.
A nyugdíjából alig futotta a számlákra, és az otthona egyre jobban tönkrement, de nem maradt pénze a javításokra. Annak idején mindig Harry gondoskodott ezekről a dolgokról, mindenfélét megszerelt a ház körül, de most nem volt kit megkérnie, hogy segítsen.
Egy nap, miközben a nő éppen férje fényképét nézegette, megrepedt a tető, és a zajtól megijedve kiejtette a kezéből a képet. A keret összetört, és a fotó kilógó sarkán Rebecca egy kézzel írt szövegre lett figyelmes. Azonnal felismerte a férje kézírását, és izgatottan olvasta el a levelet, amiben a következő állt.
„Kedves Rebecca, tudom, hogy magányosnak érzed magad nélkülem, és nem akarsz hallani semmit az első házasságomról, de kérlek, tedd meg ezt értem. Hívd fel Henry fiamat. Ő most sikeres ügyvéd. Én fizettem ki az iskoláit. Bármikor készen áll rá, hogy segítsen neked, mert évekkel ezelőtt megkértem rá. Remélem, előbb-utóbb megtalálod ezt az üzenetet. Kérlek, tedd meg, amit kértem, hogy többé ne érezd olyan egyedül magad.”
A nő alig akart hinni a szemének. Valóban nem kedvelte Harry első feleségét, soha nem jöttek ki jól egymással, és emiatt Harry a fiától is elhidegült, legalábbis Rebecca úgy gondolta. A levélből azonban egyértelműen kiderült, hogy apa és fia tartották a kapcsolatot, és valószínűleg közel állhattak egymáshoz, ha Harry megkérte őt, hogy a halála után gondoskodjon a feleségéről.
