A magyar orvos, aki örökbe fogadta nővére hármas ikreit – öt évvel később felbukkant a biológiai apjuk, és el akarta venni őket!
Benedek remegő kezekkel szorította nővére kezét, miközben a szülőszobára tolták.
– Leila, vegyél mély levegőt! Minden rendben lesz! – suttogta, miközben próbálta visszatartani a könnyeit.
A nő arca izzadt és fájdalmasan eltorzult, ahogy ránézett.
– Te vagy a legjobb báty, akit az égiek küldhettek nekem, Benedek… – lehelte, mielőtt az ajtók becsukódtak előtte.
Benedek tehetetlenül állt, miközben a szobából sürgősen kizavarták. Nővére csupán 36 hetes terhes volt, és az orvosok úgy döntöttek, császármetszést kell végrehajtaniuk. De ahogy az első baba megszületett, Leila állapota rohamosan romlott…
– Leila, maradj velem! Nézz rám, hallasz? – kiáltotta Benedek, de az ajtók bezárultak előtte.
Percnek tűnő órák teltek el, mire egy orvos kilépett és ráemelte tekintetét.
– Doktor… hogy van Leila? – kérdezte Benedek, reménykedve.
Az orvos szomorúan lehajtotta a fejét.
– Sajnálom… mindent megtettünk, de nem tudtuk megállítani a vérzést. A gyermekek élnek, és jelenleg az intenzív osztályon vannak.
Benedek összeroskadt a hír hallatán. Nővére alig várta, hogy a karjába vehesse gyermekeit. Hogy történhetett ez meg?!
Miközben próbálta feldolgozni a tragédiát, egy ismerős, gyűlöletes hang visszhangzott a folyosón.
– Hol a fenében van? Azt hitte, megszüli a gyerekeket anélkül, hogy tudnék róla?!
Benedek felkapta a fejét, és azonnal elöntötte a düh.
Leila volt barátja, Bence állt előtte, feldúltan és követelőzve.
– Hol van a nővéred?! – mordult rá.
Benedek megragadta a gallérjánál, és a falhoz nyomta.
– Most már érdekel, mi van vele, igaz? Hol voltál, amikor az utcára került miattad? Hol voltál, amikor az életéért küzdött néhány órával ezelőtt?! – sziszegte. – Meghalt, Bence! Meghalt, és te még csak ott sem voltál!
Bence döbbenten meredt rá, majd megrázta a fejét.
– Hol vannak a gyerekeim?! Látni akarom őket!
Benedek fogait összeszorítva ordított rá.
– Ne merd így nevezni őket! Ki innen! Nem láthatod őket!
– Elmegyek… de visszajövök! A gyerekeimet nem tarthatod el tőlem! – üvöltötte Bence, mielőtt eltűnt a kórház folyosóján.
Benedek tudta, hogy nem engedheti meg, hogy egy olyan ember, mint Bence, felnevelje a testvére gyermekeit. Ezért harcolt a felügyeleti jogért a bíróságon.
Bence a tárgyaláson könnyek között próbált meg színészkedni.
– Ők az én gyerekeim! Hogy élhetnék nélkülük?! – zokogta a bíró előtt.
A bíró azonban kemény kérdéseket tett fel.
– Ön támogatta Leilát anyagilag a terhessége alatt? Feleségül vette?
Bence lesütötte a szemét.
– Nem… nem tudtam megengedni magamnak…
Benedek ügyvédje azonban előhúzta az aduját: sms-ek és hangüzenetek bizonyították, hogy Bence alkoholista volt, és Leila csak akkor akarta volna hozzámenni, ha rehabilitációra megy.
A bíróság végül Benedek javára döntött.
Örökbe fogadhatta a hármas ikreket.
Öt év telt el.
Benedek egy nap épp hazavitte az ikreket az óvodából, amikor egy ismerős alak bukkant fel a háza előtt.
Bence volt az.
Hirdetés– Gyerekek, menjetek be a házba! Mindjárt utánatok megyek. – mosolygott rájuk Benedek, majd felvette a harci állását.
– Már megint te?! Mit keresel itt? – mordult rá.
Bence magabiztosan nézett rá.
– Azért jöttem, hogy elvigyem a gyerekeimet. Felkészültem, stabil munkám van, és készen állok az apaságra!
Benedek keserűen felnevetett.
– Igazán? Még mindig az a luxusautó áll a házad előtt, amit most vettél? Gondolod, hogy egy bíró ezt jó szülői felelősségnek tartja?!
Bence azonban nem adta fel.
Pár hónappal később egy bírósági idézést kapott Benedek.
A tárgyalás során Bence ügyvédje előhúzott egy meglepő információt.
– Doktor Benedek… igaz, hogy agydaganattal diagnosztizálták? – kérdezte hirtelen.
A tárgyalóterem elcsendesedett.
Benedek lehajtotta a fejét.
– Igen… igaz.
A bíró felsóhajtott.
– Sajnálom, doktor Benedek. A bíróság úgy ítéli meg, hogy a gyermekek érdeke az, ha biológiai apjukhoz kerülnek. Önnek két hete van felkészíteni őket az átadásra.
Benedek úgy érezte, mintha a szíve megszűnt volna dobogni.
Amikor összepakolta a gyerekek bőröndjeit, a kisfiúk zokogva kapaszkodtak belé.
– Kérlek, ne hagyj el minket, bácsi! – sírták.
Benedek könnyekkel a szemében megölelte őket.
– Fiúk… ha szerettek engem, akkor tudjátok, hogy soha nem akarnék rosszat nektek. Szeretném, ha boldogok lennétek, és most apátok fog gondoskodni rólatok.
A kisfiúk szívszaggatóan búcsúztak.
De Bence ekkor megtört arcot vágott.
– Tévedtem, Benedek. Nem harcolnom kellett volna, hanem a gyerekeimért kellett volna tennem.
És ekkor egy váratlan fordulat történt:
Bence segített visszavinni a gyerekek bőröndjeit a házba…
És így, egy vég nélküli háború végül egy új kezdetet hozott mindannyiuknak.
