A KÓRHÁZBAN TÖLTÖTTEM MAJDNEM 400 NAPOT A BETEG ÚJSZÜLÖTTEMMEL, MAJD HAJLÉKTALANNAK TALÁLTAM MAGUNKAT HAZATÉRVE – TÖRTÉNET
Egy egyedülálló anya koraszülött gyermeke miatt több mint egy évet töltött a kórházban. Amikor végre hazamehetett, döbbenetes meglepetés fogadta – felnőtt fia olyasmit tett, amire soha nem számított.
Sosem gondoltam volna, hogy nem tudom biztosítani gyermekeimnek azt a jobb életet, amit megérdemelnének.
Amikor kiderült, hogy terhes vagyok Dáviddal, azt hittem, édesanyám régi lakókocsijában való élésünk csak ideiglenes lesz. Bár a terhesség váratlanul ért, úgy gondoltam, kemény munkával előbb-utóbb egy kis lakásba vagy házba költözhetünk. Ez azonban nem történt meg.
A számlák csak gyűltek, és minden félretett pénzt valamilyen vészhelyzetre kellett költenem. De mindent beleadtam, mert azt akartam, hogy Dávid büszke legyen rám, és nagyszerű emberré váljon.
A FIAM ÉS AZ ELVESZETT REMÉNYEK
Dávid sosem volt különösebben ambiciózus. Amikor 18 éves lett, közöltem vele, hogy ideje munkát találnia, de addig maradhat, amíg talpra áll. Nem akartam azok közé a szülők közé tartozni, akik kidobják gyermekeiket. Sajnos ezt ő úgy értelmezte, hogy örökké maradhat.
22 évesen Dávid még mindig minimálbérért dolgozott, különösebb erőfeszítés nélkül. Ekkor véletlenül újra teherbe estem. Egy új férfival randiztam, akivel komolyan terveztem, de amint bejelentettem a terhességet, eltűnt.
– Nem engedhetünk meg magunknak egy új gyermeket – morgott Dávid, amikor közöltem vele a hírt.
– Megoldjuk – válaszoltam türelmesen. – A babák áldásnak számítanak, és ő a testvéred lesz, Dávid. Ha nem tetszik, elköltözhetsz, és saját magadról gondoskodhatsz.
KORASZÜLÉS ÉS REMÉNYVESZTETT HARCUK
A terhesség miatt szorongásom csak nőtt, és az egészségem is romlott. Az ötödik hónapban koraszülöttként világra jött második fiam, Márk. Az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy életben tartsák, és nekem is sok időbe telt, mire lábra álltam.
Márk inkubátorba került, és az orvosok komoly komplikációkat jeleztek előre. Minden nap látogattam őt a gyerekosztályon, ahol más koraszülöttek is feküdtek.
– Ő az? – kérdezte Dávid, amikor meglátogatott minket.
– Igen, ő a testvéred – feleltem mosolyogva.
– Olyan kicsi. Nem is értem, hogy lehet életben – motyogta Dávid.
Hirdetés– Csoda, hogy velünk van – válaszoltam könnyekkel a szememben.
EGY MEGLEPŐ DÖNTÉS
A kórházban töltött idő alatt Dávid elkezdett változni. Láttam rajta, hogy mélyebben elgondolkodik az életéről, és talán a felelősség is kezdett ránehezedni. Egy nap így szólt:
– Édesanyám, úgy döntöttem, hogy több műszakot vállalok. Segíteni akarok.
398 NAP KÓRHÁZBAN
Márk komplikációi miatt szinte 400 napot töltöttünk a kórházban. Ez idő alatt Dávid keményen dolgozott, de nem árult el túl sokat. Amikor végre hazavihettem Márkot, meglepve láttam, hogy a lakókocsiban egy új család lakik.
– Elnézést, ez az én házam – mondtam döbbenten a bejáratnál álló férfinak.
– Nem, ezt a lakókocsit nemrég vásároltam egy fiatalembertől – felelte.
A FIAM NEM ÁRULT EL
Amint kezdtem felfogni a helyzetet, Dávid hirtelen megjelent:
– Édesanyám, kérlek, gyere velem – mondta izgatottan.
Kiderült, hogy Dávid eladta a lakókocsit, hogy összegyűjtse egy kis ház árát. A közelben vásárolt egy kétszobás ingatlant, ahol mindannyian együtt élhetünk.
– Büszke vagy rám? – kérdezte Dávid, amikor bemutatta az új otthonunkat.
– Nagyon büszke vagyok rád, fiam – válaszoltam könnyeimmel küszködve.
ÚJ KEZDET
Az életünk még mindig tele volt kihívásokkal, de Dávid munkája és a közös erőfeszítések révén sikerült talpra állnunk. Márk egészségi állapota folyamatos figyelmet igényelt, de együtt minden akadályt legyőztünk.
Tanulság:
- Egy szülő mindent megtesz a gyermekeiért, még a legnagyobb nehézségek közepette is.
- Sosem késő változtatni az életeden, és segíteni azoknak, akik a legfontosabbak számodra.
Oszd meg ezt a történetet, ha inspirálónak találod!
