Egy napon Jani meghívta magához Jancsikát, együtt játszottak a számítógépen. Janinak csak az anyukája volt otthon, mind a két gyereknek adott enni és közben azt figyelte, milyen szomorú is Jancsika.
– Jancsika jöhetsz gyakrabban hozzánk, sőt hétvégén, ha jössz, akkor itt is aludhatsz, mondta Jani anyukája.– Tényleg jöhetek? kérdezte Jancsika boldogan.– Persze, válaszolt mosolyogva a Jani anyukája.
Azon a hétvégén Jancsika a barátjánál maradt éjszakára is. Az árvaház igazgatója látta, hogy Jancsikának ez a helyzet milyen örömet okoz, ezért elengedte őt, de behívta Jani anyukáját, hogy beszéljen vele:
– Jó napot kívánok, a nevem Szilvia, mutatkozott be a hölgynek az igazgatónő.– Jó napot kívánok, Andrea vagyok mondta Jani édesanyja, mosolyogva.– Ismered a gyerek történetét? Kérdezte az igazgatónő.– Nem, válaszolta Andrea. Mi történt?-Tudnod kell, hogy Jancsikának nagyon szomorú sorsa volt, majd elmesélte a gyerek eddigi életét.
Andrea még jobban megsajnálta Jancsikát. Az igazgatónő dilemmában volt, mert nem tudta, hogy mi lesz a két fiú barátságával, ha Jancsika visszatér az árvaház iskolájába. Andrea, Jani anyukája azt tanácsolta, hogy bízzák a két fiúra a továbbiakat.
Az igazgatónő megkérdezte Andreától, hogy nem probléma-e, hogy Jancsika ilyen sűrűn náluk tölti a hétvégét és még éjszakára is ott marad?– Nem probléma, válaszolta Andrea. Én hívtam meg hozzánk a gyereket.
Befejeződtek a munkálatok az árvaház iskolájában, Jancsika visszatért abba az iskolába, de a barátságuk megmaradt, Jani minden nap elment és meglátogatta őt az árvaházban.
Hat hónap elteltével Jancsika már Janiéknál lakott, Andrea édesanyja örökbe fogadta őt és mindig úgy bánt vele, mintha a saját fia lett volna.
Az igazgatónő megkérdezte Jancsikától, hogy oda akar-e költözni ehhez a családhoz, mire a gyerek igennel válaszolt.
Ez a születésnapi ajándékod, mondta az igazgatónő mosolyogva.Andrea is nagyon örült, hogy a gyereknek most van a tizenegyedik születésnapja és megkérdezte tőle, hogy mit szeretne.
Szabad sült krumplit ennem? – kérdezte a gyerek.– Hát persze, egy egész tállal ehetsz, válaszolta Andrea mosolyogva, majd kézen fogva kimentek az igazgatónő irodájából.
Az igazgatónő csendben figyelte őket és azt érezte, hogy Jancsika végre megtalálta az igazi családját.
