Jancsikát mindenki ismerte az árvaházban, még csak tíz éves volt, de öt alkalommal fogadtál örökbe és öt alkalommal vissza is vitték az árvaházba.
Már reménykedni sem mert abban, hogy valaki örökbe fogadja, mert már nagy és senkinek nincs szüksége rá.
A kisfiúnak eszébe jutott amikor először került nevelőszülőkhöz, akkor még csak két éves volt. Az anyukája vidám volt, mindig nevetett és mindig magával vitte őt, hogy bemutassa a barátainak. Amikor Jancsika négy éves lett a nevelőszülők leültek beszélgetni vele. A nevelőapja elmondta neki, hogy gyereket várnak, ő pedig vissza kell menjen az árvaházba, egy év múlva majd ismét elhozzák onnan.
A kisfiú nagyon elkeseredett és keservesen sírt, kérte a nevelőszüleit, hogy ne hagyják őt ismét az árvaházban, de ők elmentek és vissza sem néztek.
Egy fél év múlva ismét örökbe fogadta más a kisfiút, az árvaház igazgatónője elmondta az aktuális nevelőszülőknek azt, hogy mennyit szenvedett a kisfiú amikor az első nevelőszülők visszahoztál őt az árvaházba.
Úgy tűnt a jelenlegi anyuka megértette, de mégis két hét elteltével a kisfiú ismét visszakerült az árvaházba. A második örökbefogadó anyuka arra hivatkozott, hogy a gyerek sokat eszik és ők ezt nem tudják biztosítani a gyerek számára.A kisfiú nem evett sokat csak azt kérte az anyjától, hogy süssön neki sült krumplit, mire az anya azt válaszolta, hogy azt egyen ami van. Adott a gyereknek egy tál zabkását. Jancsika evett egy pár kanállal belőle, de mivel semmi íze nem volt a zabnak, többet nem kért.
HirdetésHarmadik alkalommal azért vitték vissza a gyereket az árvaházba, mert nagyon csendes volt. Negyedik alkalommal azért vitték vissza, mert nem volt hallása a zenéhez, ötödik alkalommal pedig azért, mert sűrűn volt beteg.
A gyereket az árvaház vezetői már meg sem mutatták egy potenciális nevelőszülőnek sem, mert tudták azt, hogy mennyit csalódott és szenvedett. A vidám kisfiúból egy csendes visszahúzódó gyerek lett. Már nem is irigyelte azokat a gyerekeket, akiket örökbe fogadtak.
Egy napon az árvaház iskolájában elromlott a fűtés, ezért az árvaházi gyerekek egy közeli iskolába kellett járjanak egy ideig.
Első nap Jancsikának már lett egy barátja, nagyon el is csodálkozott ezen, hiszen nem volt hozzászokva ahhoz, hogy valaki közeledjen hozzá.
A másik kisfiút neve is Jancsika volt, ezért megegyeztek abban, hogy ő akkor Jani lesz.Ahogy telt az idő, a két fiú elválaszthatatlan lett egymástól, szünetekben együtt játszottak és Jani minden nap elkísérte Jancsikát az árvaházig.
