MindenegybenBlog

A hűség csodája: Az idős férfi elveszett kutyája után kutatott – a remény végül meghozta a csodát

A hűség csodája: Az idős férfi elveszett kutyája után kutatott – a remény végül meghozta a csodát

Minden egyes nyikorgás a padlódeszkákon arra késztette Balázst, hogy felkapja a fejét, hátha Sebestyén végre besétál az ajtón, azzal a bűnbánó tekintettel, amit csak a kutyák tudnak, amikor tudják, hogy megijesztették a gazdájukat.

De Sebestyén nem jött.

Amikor a szomszédja, Tamás, feldúltan rohant át hozzá a hírrel, hogy egy fekete-fehér kutya holtan fekszik az országút szélén, Balázs térde megremegett. Mintha a föld kicsúszott volna a lába alól, szíve pedig ezer apró darabra tört.

Tamás lehajtotta a fejét.

Balázs a botjára támaszkodva sietett ki az útra. Szíve vadul kalapált, és imádkozott, hogy ne Sebestyén legyen az. Amikor megpillantotta az elhunyt kutyát, a megkönnyebbülés szinte térdre kényszerítette.

Nem Sebestyén volt.

De a megkönnyebbülést azonnal bűntudat követte. Nem hagyhatta, hogy egy ártatlan teremtmény gyásztalanul távozzon ebből a világból. Óvatosan felemelte a kutyát, elvitte a kertjébe, és ott eltemette.

A kétségbeesés nyomai

Balázs nem adta fel Sebestyén keresését. A város minden sarkában plakátokat helyezett ki.

ELTŰNT: SEBESTYÉN. Szeretett családtag. Fekete-fehér kutya, csillag alakú folttal a mellkasán. Jutalom: Egy házi készítésű vacsora és örökké tartó hála. Kapcsolat: Balázs, Juhar utca 31., Tölgyes tér.

Néhányan együttérzően mosolyogtak a szerény jutalmon, de Balázs híres marhapörköltje volt minden, amit felajánlhatott.

Ahogy teltek a napok, senki nem jelentkezett.

Végül Balázs a rendőrségre ment, a keze remegett, ahogy Sebestyén rágójátékát szorongatta.

A szolgálatban lévő tiszt alig nézett fel a számítógépéből.

Egy másik tiszt felkuncogott.

Balázs vállai megereszkedtek. Mintha minden egyes nevetés egy-egy tőrt döfött volna a szívébe. Már éppen indult volna kifelé, amikor egy fiatal hang megszólította:

Egy fiatal tiszt, aki még hisz az emberségben

A fiatal rendőr, Csaba, kedves tekintettel nézett rá.

Balázs döbbenten bólintott.

Csaba elmosolyodott.

Két hét remény és fájdalom

Két hét telt el, és Sebestyén továbbra sem került elő. Balázs teste egyre jobban fájt – talán a gyaloglástól, talán a bánat súlyától.

Már éppen feladni készült, amikor a régi, kerekes telefonja megcsörrent.

Balázs kezei remegtek, ahogy Tamás házába sietett segítségért.

Tamás azonnal kapta a kulcsait, és elindultak.

A remény hangja a mélyből

Csaba már várt rájuk, kötelekkel és zseblámpákkal felszerelkezve.

Balázs térdre esett, könnyei patakokban folytak.

Egy pillanatnyi csend után egy gyenge, de ismerős hang szólt lentről:

A könnyek most már örömkönnyekké váltak.

A tűzoltóság hamarosan megérkezett, és egy fiatal tűzoltót óvatosan leeresztettek a száraz kút mélyére. A városban gyorsan elterjedt a hír, és hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy lássa a mentést.

Aztán egy moccanás a mélyből… majd egy ismerős ugatás.

Balázs térdre rogyott, miközben könnyek áztatták az arcát.

Amikor végre kihúzták Sebestyént, vékony volt és mocskos, de élt. Amint leérkezett a földre, azonnal Balázs felé rohant, majd hatalmas lendülettel nekidőlt, mintha soha többé nem akarná elengedni.

Sebestyén farka olyan gyorsan csapkodott, hogy elmosódott, és kétségbeesett nyüszítéssel borította el Balázs arcát csókokkal.

A tömegben sokan könnyeket törölgettek.

Egy idős hölgy előrelépett, és elcsukló hangon szólalt meg:

Csaba letérdelt Balázs mellé, és megszorította a vállát.

 

2025-03-14 11:12:42 - Mindenegyben Blog