Mielőtt anya lettem, egy étteremben voltam a vezetője. Szombat este fél nyolckor amikor az étterem tele volt vendégekkel, egyszer csak áramszünet lett, de ez szinte semmi ahhoz képest ami otthon történik délután öt órakor. Az étterem vendégeit össze sem lehet hasonlítani az én álmatlan gyerekeimmel.
Valamikor volt időm magamra, most egy manikűrt megcsinálni sincs időm. A hajszárító valószínű, hogy már nem működik, nem tudok nézőközönség nélkül zuhanyozni. Ránctalanítókrémet kezdtem el használni, ez az anyaságomnak a bizonyítéka. Annak a bizonyítéka, hogy valakinek szüksége van rám ma éjjel. Épp úgy mint a múlt éjjel is.Hajnali háromkor egy gyerek lépteit hallom, valaki az én szobámba jö, csendben maradok, lehet, hogy elmegy.
-Anya!-Anya!– Igen, alig suttogok.Ő megáll a szemei ragyognak.– Szeretlek!
Ennyi az egész és elment, visszament a szobájába. A legszebb szavakat suttogta nekem, szeretlek, szeretlek. Egy napon a kicsi fiamból felnőtt lesz és nem fog ilyen szavakat suttogni a fülembe, csak a férjem horkolását fogom hallani. Egész éjszaka nyugodtan fogok aludni, nem ébreszt fel a gyerekeim sírása. Minden a múlté marad, csak azokra a pillanatokra fogok emlékezni amikor nekik szükségük volt rám.
Ne álmodj arról a napról amikor minden könnyebb lesz, az igazság az, hogy a mai nap a legszebb. Egy napon majd lesz időm magammal foglalkozni nézőközönség nélkül. Most megyek mert valakinek szüksége van rám!
