Amikor hazamentem az újszülött lányommal, a nagyobb testvérei mindig azt mondták, hogy sír, furcsa illata van. – Anya szükségem van rád!- Megértettem nagy nehezen már.
Valaki éhes, valakinek kell segítenem a cipőjét befűzni, meg kell keresnem a zokniját, meg kell törölnöm az orrát, meg kell öleljem. Voltak napok amikor úgy éreztem, hogy sohasem lesz vége a napnak, ha ez így folytatódik nap mint nap, akkor negatívan hat rám. Egyszer csak az jutott az eszembe, hogy a gyerekeimnek nem rám van szükségük, hanem nekik szükségük van anyára.
Anyának lenni azt jelenti, hogy fel kell kelnem megetetni a gyereket hajnali 4-kor, amikor a legjobban tudnék pihenni, a kisebbik fiam pedig rosszat álmodik, hozzá is fel kell kelnem. Reggel pedig egy kávét iszom és megeszem azt amit a gyerekek otthagytak. Nincs időm a férjemmel beszélgetni, mert a gyerekeim szükségletei vannak az első helyen. Anyának lenni azt jelenti, hogy mindened fáj, de a szíved tele van szeretettel.
Biztos vagyok benne, hogy eljön az a nap amikor már senkinek sem lesz szüksége rám, a gyerekeim családot alapítanak, én pedig az idősek otthonában fogom tölteni öreg napjaimat.
Ők biztosan meglátogatnak engem, de akkor már nem leszek menedék a számukra. Az ölelésem és az anyai puszim már nem lesz különleges a számukra, már nem kell megtörölnöm a cipőjüket és egyéb dolgokban a segítségükre lennem. Magamnak fogok olvasni.
Akkor már nem lesznek hátizsákok, nem kell uzsonnás dobozokat készítenem, biztos vagyok benne, hogy akkor a lelkem sírni fog, mert ismét azt szeretném hallani, hogy anya szükségem van rád.
Örülhetek ennek? Igen még akkor is, ha fárasztó, az Isten anyává tett. Az én felelősségem, hogy gondoskodjak a gyermekeimről. Három napon keresztül a férjem szinte el sem hitte milyen gyakran mondják azt a gyermekeim, hogy anya. Meg is kérdezte, hogy ez minden nap így van? Igen egész nap, minden nap, mert ez az én dolgom, beismerem ez a legnehezebb feladat az életembe.
