„Nevelőanya vagyok." – jött a válasz. „3 napja érkeztek. Ételt adtak nekünk, de a gyerekeknek ruhákra volt szükségük, de még nem érkezett meg a pénz. Még új nekem az egész, ezt a gépet, meg a jegyeket sem használtam még.
„Gyönyörű gyerekek, örülök, hogy van családjuk!” – mondta Lindsey, majd megmutatta a nőnek, hogyan kell használni a gépet.
Ezután az anyuka mindegyik gyerekre ráadta az új kabátjukat, majd elmentek.
Lindsey ekkor hátrafordult a gazdag párhoz, és kimondta, amit már nem tudott magában tartani:
„A gyerekek? Elvesztették a jogot, hogy a szüleikkel éljenek napokkal korábban, és nincs senkijük, csak ez a nő! A ruháik? Valószínűleg az egyetlen ruhájuk, amijük van, és ebben kellett elhagyniuk az otthonukat. Az a nő? befogadott 3 gyereket a sajátjai mellé, ahol biztonságban élhetnek, és nem kell fázniuk és éhezniük. Az ételjegyek? Két gyereket nevel, és még elvállalt másik hármat, mégis miből fizesse ki? Nincs elég olyan ember, mint ő! És még ha az összes gyerek az övé lenne, és „elfogyasztott” volna több apukát is, azok a gyerekek akkor sem érdemelnék meg, hogy fázzanak vagy éhezzenek szerintem!”
