Így még nem alázták meg saját magukat.
A történetet Lindsey mesélte el, aki éppen a sorban állt egy bevásárlóközpontban, miközben előtte egy láthatóan szegény anyuka az 5 gyerekével, míg mögötte egy divatosan öltözött, gazdag házaspár.
Lindsey meghallotta a mögötte hangosan beszélő párt, amint az anyukát kritizálta. Addig fel sem tűnt neki, hogy az anyuka gyerekei nyilvánvalóan más-más apától valóak, amíg erre fel nem hívták a figyelmét:
„Szerinted hány apukát evett már meg, hogy kapjon támogatást? Még rendesen felöltöztetni sem tudja azokat a gyerekeket. Csak várj, mindjárt előkapja az ételjegyeket is, amiket nekünk kell fizetni, hogy őt eltartsa a rendszer…”
Ekkor Lindsey látta, ahogy a nő különválasztja az olcsó ruhadarabokat az élelmiszerektől. Alaposabban is megnézte a gyerekeket. Kettőnek ugyan olyan hajszíne volt, mint a nőnek. Valóban elővette a segélyt, és azzal próbált fizetni az élelemért, de nem tudta, hogyan kell használni a jegyeket és befejezni a tranzakciót az önkiszolgáló gépen.
„Na, így megy el az adónk." - hallotta a háta mögül.
Ekkor Lindsey odalépett a kínlódó anyához:
„Örökbe fogadta a gyerekeket? Nekem 9 van, higgye el, megértem.”
