A fiam egy ismeretlen férfi képét rajzolta le – amikor megkérdeztem,azt mondta: „Ő látogatja anyát, amikor dolgozol.”
Amikor a hatéves fiam egy furcsa, vigyorgó férfit ábrázoló rajzot mutatott nekem, még nem gondoltam semmi rosszra. „Ő Mr. Mosoly, apa! Ő anya új barátja, és akkor jön, amikor te dolgozol” – mondta ártatlanul Oliver. Először azt hittem, hogy csak a gyermeki fantázia műve, de hamarosan megláttam, ahogy egy rejtélyes férfi valóban belép az otthonunkba. Ez a felfedezés indította el a fájdalmas igazság keresését.
Az asztal rendrakása közben találtam meg Oliver rajzát. A legtöbb képén szivárványos dinoszauruszok, házak és pálcikaemberek szerepeltek, de ez más volt. A papíron egy magas férfi állt, furcsán hosszú karokkal és óriási, természetellenesen széles mosollyal.
„Oliver!” – szóltam oda neki próbálva, hogy a hangom nyugodt maradjon. A kezeim közben remegve tartották a rajzot. „Ez én vagyok a képen? Ki ez itt?”
Oliver letette a LEGO kockáit, és izgatottan rám mosolygott.
„Ő Mr. Mosoly, apa! Ő anya barátja, aki akkor jön, amikor te dolgozol.”
Egy pillanatra megdermedtem. Laura és én kilenc éve voltunk házasok. Mindent túléltünk együtt, nehéz időszakokat, veszteségeket és sikereket. De ez? Nem akartam elhinni.
„És mikor szokott jönni?” – kérdeztem, miközben próbáltam uralkodni a hangomon.
„Reggelente néha. Néha este. Anya mindig nevet, amikor itt van, és titok, apa. Ezt nem mondhatom el senkinek!” – mondta Oliver komolyan, mintha valami fontosat osztana meg.
Aznap este alig aludtam. Laura békés arca a sötétben inkább emlékeztetett egy titok őrzőjére, mint a feleségemre. Másnap már tudtam, hogy utánajárok ennek.
Korábban jöttem haza a munkából, és az utcán parkoltam le. Nem kellett sokáig várnom. Egy fekete autó állt meg a ház előtt. Egy magas férfi szállt ki belőle, széles mosollyal az arcán. Laura üdvözölte őt az ajtóban, és beengedte.
A kezem remegett a kormánykeréken. „Talán tévedek. Talán félreértem. De ha nem, tudnom kell az igazságot.”
A következő hetekben mindent dokumentáltam. Képek, furcsa telefonhívások, és Oliver újabb rajzai Mr. Mosolyról csak növelték a gyanúmat. Egyik este felállítottam egy rejtett kamerát a nappaliban. A következő napon a munka helyett a kocsimban ültem, és figyeltem a kamera felvételét.
Pontosan időben érkezett Mr. Mosoly. De nem egy romantikus vacsorához. Oliver boldogan rohant le a lépcsőn, és hamarosan vendégek érkeztek. Laura mosolyogva üdvözölte őket. Nem értettem.
Berontottam a házba. „Mindenki tudta? Még Oliver is? Ez a te Mr. Mosolyod?!” – kiabáltam.
A szobában csend lett, Laura arca elsápadt. „Ez egy meglepetés!” – mondta remegő hangon. A földön egy bannert láttam: „Boldog 10. évfordulót!”
Mr. Mosoly nem más volt, mint egy rendezvényszervező, akit Laura bérelt fel, hogy egy különleges évfordulós meglepetést szervezzen. Az egész helyzet groteszk félreértésnek bizonyult.
Laura szavai késként hatoltak a szívembe: „Hogyan gondolhattad ezt rólam?” Tudtam, hogy hibáztam. A féltékenységem majdnem tönkretett mindent, amit együtt építettünk.
Azóta próbálom helyrehozni a dolgot. Tudom, hogy ez nem történik meg egyik napról a másikra, de megéri harcolni érte. A bizalom helyreállítása az, ami igazán próbára teszi a szeretetünket.
Tanulság: Néha a látszat csal, és az igazság sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Ha bízol valakiben, hagyj teret a magyarázatra, mielőtt ítéletet hozol.