Az első perctől kezdve volt valami furcsa ebben az egészben.
Mióta Balázs és én összeházasodtunk, mindig ő intézte a mosást. Nem csak néha – minden alkalommal.
Ha segíteni akartam, rögtön közbevágott.
– Hagyd csak, szívem, én majd megcsinálom! – mondta mindig, kedves, de határozott hangon.
Eleinte azt hittem, csak gondoskodó. Talán egy kicsit pedáns, aki szereti, ha a ruhái egy bizonyos módon vannak kimosva. De ahogy teltek a hónapok, egyre inkább gyanússá vált.
Néha órákig elvolt a mosókonyhában. Máskor különös figyelmet fordított egyes ruhadarabokra – főleg a kabátokra és nadrágokra.
Egy este azonban minden megváltozott.
A pillanat, amikor minden gyanús lett
Épp befejeztem a vacsorát, amikor Balázs felvette a kabátját.
– Munka után el kell intéznem egy gyors dolgot. – mondta hanyagul.
Nem volt különösebben szokatlan. Az elmúlt hetekben gyakran csinált ilyet. De most valami nem hagyott nyugodni.
Mi van, ha ez az egész mosás-mánia több, mint egyszerű szokás?
Miután Balázs elment, bementem a mosókonyhába, hogy legalább összehajtogassam a ruhákat.
Aztán megláttam a szekrényt.
Azt, amelyik mindig zárva volt.
Az ajtaja ezúttal résnyire nyitva állt.
A kíváncsiságom legyőzött.
Lassan benyúltam, félretoltam a kabátokat, és valami teljesen mást találtam.
A titok, amit elrejtett előlem
Nagy méretű sporttáskák voltak elrejtve a ruhák mögött. A táskák meg voltak tömve valamivel – de nem ruhákkal.
A szívem a torkomban dobogott, amikor kinyitottam az egyiket.
A gyomrom összeszorult.
Benne rendezett sorokban elhelyezett kis zacskók voltak… és azok nagyon úgy néztek ki, mintha drogok lennének.
A kezem remegett. Nem akartam elhinni.
További táskákat húztam elő, és mindegyikben ugyanazt találtam: fehér porral teli csomagokat.
Az egész világom egy pillanat alatt összeomlott.
A férjem drogdíler?
Hogyan történhetett ez meg? Hogy nem vettem észre eddig? Az összes késő esti „munka”, az eltűnései, a titkolózás… minden értelmet nyert.
A mosásról sosem a ruhák szóltak. Hanem a bizonyítékok elrejtéséről.
Az igazság napvilágra kerül
Balázs késő este ért haza.
Amikor meglátott a nappaliban ülve, az arca egy pillanat alatt kifürkészhetetlenné vált.
– Hol van a mosás? – kérdezte nyugodt hangon, mintha minden rendben lenne.
Nem tudtam tovább magamban tartani.
– Milyen mosás, Balázs? – álltam fel remegve. – Inkább azt mondd el, mi a pokol folyik itt!
A tekintete megváltozott.
– Miről beszélsz? – kérdezte, de a hangjában volt valami... valami, amit eddig nem vettem észre.
– Tudom, hogy drogokat rejtegetsz. – a torkom kiszáradt. – Láttam a táskákat. Kinyitottam őket.
Balázs egy pillanatra mozdulatlanná dermedt.
Aztán sóhajtott.
Mintha már nem akart volna tovább hazudni.
– Nem így kellett volna megtudnod.
A vallomás
Leült, és az arcát a kezébe temette.
– Pár éve kezdődött. – mondta halkan. – Pénzügyi gondjaink voltak, és rossz emberekkel keveredtem össze. Először csak apróságokat szereztem be, hogy kihúzzuk a hónap végéig... aztán egyre több lett. Végül már nem tudtam kiszállni.
A szívem kettészakadt.
Az az ember, akit szerettem, egy másik életet élt.
Egy olyan életet, amiről fogalmam sem volt.
– És most? Mit akarsz tenni? – kérdeztem remegve.
Balázs lehajtotta a fejét.
– Nem tudom.
A döntésem
Éreztem, hogy minden, amiben hittem, hazugság volt.
Nem maradhattam vele.
Nem tudtam együtt élni valakivel, aki ennyire más ember lett, mint akit megismertem.
Másnap reggel összepakoltam.
Balázs nem állított meg. Nem próbált könyörögni. Csak nézett, miközben kiléptem az ajtón.
Soha többé nem láttam őt.
Az igazság mindig kiderül
Pár hónap múlva hallottam, hogy letartóztatták.
A hírekben olvastam róla. Drogkereskedelemért.
Ekkor tudtam meg, milyen mélyen benne volt ebben az egészben.
És ekkor döbbentem rá, hogy a mosás, amit mindig ő intézett, valójában a titkának a fedezéke volt.
Mert a titkok – bármennyire is próbáljuk elrejteni őket – végül mindig napvilágra kerülnek.