A férjem megtiltotta, hogy a gyerekeink együtt játszanak a szomszéd gyerekekkel – az indoka sokkolt
Amikor a férjem, Tamás hirtelen kijelentette, hogy a gyerekeink többé nem játszhatnak a szomszédok gyerekeivel, teljesen összezavarodtam. Eleinte azt hittem, hogy valami apróságról van szó. De miután beszéltem a szomszéd feleséggel, és kiderült az igazi ok, szó szerint elsápadtam.
Egy új kezdet – és tökéletes szomszédok
Sziasztok, Izabella vagyok, egy háromgyerekes, 35 éves édesanya. Az életem nagy része a családunk körül forog, és a férjemmel, Tamással közösen igyekszünk a lehető legjobb környezetet biztosítani Archie-nak (5), Emmának (7) és Jankónak (9).
Múlt nyáron elköltöztünk egy új házba, ami szinte mesébe illően tökéletesnek tűnt. A szomszédaink, a Balogh család, ugyanolyan gyerekekkel voltak megáldva, mint mi: három fiúk és egy kislányuk van, aki pont Emma korabeli.
A gyerekek azonnal összebarátkoztak. Nap mint nap együtt játszottak az udvaron – egy örökmozgó, vidám kis csapatként. A nevetésük betöltötte a kertet, és mindannyian élveztük ezt az új, barátságos közösséget.
Tamás döntése mindent megváltoztat
Egy reggel azonban minden megváltozott. Emma boldogan rohant be a konyhába, hogy engedélyt kérjen egy játékhoz Lilyvel, a szomszéd kislánnyal.
– Nem – mondta Tamás élesen, miközben alig pillantott fel a kávéscsészéjéből.
Emma arca elsötétült.– Miért nem, apa? – kérdezte csendesen.
– Mert azt mondtam, hogy nem! Menj vissza a szobádba, és játssz a babáiddal. Azt akarom, hogy elfelejtsd ezeket a gyerekeket – mordult fel Tamás, szokatlanul ingerülten.
Emma szomorúan elvonult, és a szívem összeszorult, amikor láttam a csalódottságát.
Az igazság keresése
Amikor Emma eltűnt a szobájában, Tamás felé fordultam, és egy pillantást vetettem rá, ami világosan jelezte, hogy ezt nem hagyom annyiban.– Rendben, elég volt. Mi folyik itt? Miért tiltod meg a gyerekeknek, hogy játsszanak?
Tamás szeme megfeszült.– Elegem van abból, hogy minden játék tönkremegy. A gyerekek már eltörték a kosárlabdát és a frizbit is. Ideje egy kis szünetet tartani.
Felvontam a szemöldököm. Nem emlékeztem, hogy valaha is ilyen apróságok miatt panaszkodott volna. Gyanítottam, hogy ennél több van a háttérben.
– Ez a vita Mike-kal történt a múlt héten, ugye? – kérdeztem. – Erről még mindig nem meséltél semmit.
Tamás arca elsötétült.– Nem akarok beszélni róla – zárta rövidre a témát.
Ez nem segített rajtam. Aznap egész nap azon törtem a fejem, mi történhetett valójában.
Egy másik nézőpont
Végül úgy döntöttem, hogy a szomszéd feleséghez, Balogh Jankához fordulok.
Hirdetés– Szia, Janka – szólítottam meg, miközben a legkisebb gyerekét próbálta bekötni a gyerekülésbe a bolt előtt. – Van egy perced?
– Persze, miről van szó? – kérdezte, miközben felvonta a szemöldökét.
Elmondtam neki, hogy Tamás hirtelen megtiltotta a gyerekeknek a játékot, és megkérdeztem, tud-e valamit a vitáról, amit Mike és Tamás között emlegetett.
Janka sóhajtott, majd egy fáradt mosoly jelent meg az arcán.– Mike is azt mondta, hogy a gyerekeink nem játszhatnak veletek. Tudod, ez az egész valami teljesen nevetséges dolog miatt kezdődött.
– És mi lenne az? – kérdeztem, kíváncsian várva a választ.
– Pázsit.
Először nem hittem a fülemnek.– Pázsit? Ez komoly? – nevettem fel hitetlenkedve.
Janka bólintott, alig tudta visszatartani a nevetését.– Tamás azt mondta Mike-nak: "Lehet, hogy ideje lenne lenyírni a füvet, kezd úgy kinézni, mint a dzsungel." Erre Mike visszavágott: "Legalább az én füvemben nincs gaz mindenhol!" És onnan kezdődött a veszekedés.
Egy nevetséges vita megoldása
Nevetve döntöttük el, hogy valamit tenni kell. Olyan megoldást akartunk, ami nem okoz több drámát, de ráébreszti őket, milyen gyerekesen viselkedtek.
Másnap mindketten nekiláttunk a tervünk megvalósításának. Egy felfújható medencét töltöttünk meg színes labdákkal, és mókás feliratokkal díszítettük az udvart. Az egyik transzparensen ez állt: "A GYEREKES APÁKNAK!"
Amikor a gyerekeket kivezettük, az apák zavartan léptek ki az udvarra. A látványtól először lefagytak, majd lassan mosolyogni kezdtek.
– Ez most komoly? – nevetett Tamás.
– Igen – feleltem. – Ideje, hogy megbékéljetek.
Mike és Tamás végül kezet fogtak, és az egész vita nevetésbe fulladt.
Azóta sem engedtek meg maguknak hasonlóan gyerekes viselkedést – bár egy barátságos gyepverseny azóta is tart.
