A férjem felmosót ajándékozott nekem a 10. házassági évfordulónkon, miközben a nővére nevetett – Pillanatokkal később a karma visszaállította a hitemet a jóságban
Tíz év házasság egy 9,99 dolláros takarítóeszközre lett lealacsonyítva, amikor a férjem egy felmosót adott ajándékba az évfordulónkra. Az ajándéka sokkolta a jelenlévőket, a nővére pedig hangosan nevetett. Pillanatokkal később mindketten megtanulták, milyen ára van a kegyetlenségüknek, amikor a karma váratlanul lesújtott.
Aznap este a 10. házassági évfordulónkat ünnepeltük, és a férjem, Gábor, egy hatalmas partit rendezett. „A szerelem ünnepe” – így nevezte. De ahogy ott álltam, műmosollyal az arcomon, valami baljós érzés fogott el...
– Eszter, drágám! – vágott át a zajon a sógornőm, Anita éles hangja. Lenge mozdulattal közeledett felém, csuklóján megcsillant az arany karkötő, amit Gábor adott neki múlt hónapban.
– Nem fantasztikus ez a buli? Gábor igazán kitett magáért!
Kénytelen voltam szélesebb mosolyt erőltetni az arcomra, noha éreztem, hogy az kezd széthasadni. – Igen, csodás – hazudtam fogcsikorgatva.
Anita közelebb hajolt, lehelete drága pezsgő szagát árasztotta. – Alig várom, hogy meglássam, mit kaptál tőle – súgta összeesküvően. – Biztosan valami káprázatos dolgot, hogy felülmúlja ezt az apróságot. – Újra megcsörgette a karkötőt.
Mielőtt válaszolhattam volna, Gábor erőteljes hangja csendet parancsolt a szobára.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
A szívem hevesen vert, miközben Gábor felém közeledett egy nagy, szépen becsomagolt dobozzal a kezében. Ez volt az a pillanat, amit egész este izgatottan vártam.
– Eszter, boldog évfordulót, drágám! – jelentette be mosolyogva.
Reszkető kézzel vettem át a dobozt, és letéptem róla a csomagolópapírt. A szobában mindenki visszatartotta a lélegzetét, amint felnyitottam a doboz fedelét. És aztán… csend.
A dobozban egy FELMOSÓ volt. Vadonatúj, fényes fehér műanyag.
Egy pillanatig azt hittem, hogy álmodom. De aztán Anita hangos, rikácsoló kacaja megtörte a csendet, és a valóság fájdalmasan rám zuhant.
– Ez… ez mégis micsoda? – hebegtem, Gáborra pillantva.
Anita nevetése csak fokozódott. – Ó, Gábor! Milyen tökéletes ajándék a tökéletes feleségnek!
Ökölbe szorítottam a felmosó nyelét, ujjperceim kifehéredtek. – Ez valami beteges vicc?
– Dehogy, persze hogy az! – nevetett Gábor. – Az igazi ajándék később jön.
De a szemében láttam az igazságot. Nem volt vicc. Így látott engem… mint a SAJÁT TAKARÍTÓNŐJÉT.
– Mondd meg azonnal! Mi az igazi ajándék, Gábor?
– Én… hát… meglepetés.
Anita kacagása az egekig csapott. – Eszter, ne nézz ilyen szomorúan! Most már legalább megvan a megfelelő eszközöd a munkádhoz!
Valami bennem eltört. Tíz évnyi sérelem, láthatatlanság és megalázottság tört elő belőlem egy pillanat alatt. Szó nélkül sarkon fordultam, és kivonultam a házból.
– Eszter? – szólt utánam Gábor. – Mit csinálsz?
Nem törődtem vele, csak mentem tovább, míg ki nem értem a felhajtóra. Ott állt Gábor féltett sportautója, amelyre több időt fordított, mint rám.
– Eszter! – Gábor hangja most már kétségbeesett volt. – Állj meg!
De én már nem tudtam megállni. Minden erőmmel belevágtam a felmosó nyelét a szélvédőbe. Az üveg szilánkokra tört egy kielégítő reccsenéssel.
A mögöttem állók levegő után kaptak. Gábor arca elfehéredett, ahogy az autójához rohant.
Hirdetés– Te normális vagy?!
A lába elé dobtam a felmosót, és halkan, nyugodtan mondtam: – Boldog évfordulót neked is, drágám. Remélem, annyira élvezed az ajándékodat, mint én az enyémet.
Visszamentem a házba, miközben Anita nevetése elhalt, és a helyét megdöbbent suttogások vették át.
Aznap este egy hangos csattanás ébresztett fel. Kihajoltam az ablakon, és elállt a lélegzetem. A karma elvégezte a dolgát.
Az egyik nehéz beton virágcserép rejtélyes módon felborult, és egyenesen Gábor autójára zuhant. A motorháztető behorpadt, a fényezés teljesen tönkrement.
Egy hisztérikus nevetés tört elő belőlem. De a karma még nem fejezte be.
Lementem a földszintre, ahol Anita a telefonba üvöltözött.
– Hogyhogy zárolták a számlámat?! Ez lehetetlen! Azonnal hozzá kell férnem a pénzemhez!
Gábor most már úgy nézett ki, mint akibe villám csapott. És akkor egy régi családi barát, Klára, félrehúzott.
– Eszter – kezdte halkan. – Van valami, amit tudnod kell.
A gyomrom görcsbe rándult. – Mi az?
– Hallottam, ahogy Gábor a múlt héten egy ügyvéddel beszélt. El akar válni. Már elő is készíttette a papírokat.
Minden darab a helyére kattant. A felmosó nem csupán egy tapintatlan ajándék volt… egy üzenet volt. Meg akart alázni, mielőtt eldobott volna.
De aznap éjjel, amikor átnéztem a pénzügyeinket, egy döbbenetes felfedezést tettem. A ház, amelyre Gábor annyira büszke volt… az ÉN nevemen volt.
És a közös vállalkozásunkban? Nekem volt az 51%-os többségi tulajdonom.
Reggel Gábor megdöbbenve nézte, ahogy a bőröndjeit csomagoltam.
– Mit csinálsz?! – kérdezte.
– Mit gondolsz? Kipakollak innen. Ez az én házam.
A szava elakadt. – De ez…
– Az én házam. És a cég is az enyém. Vicces, hogy mennyire nem figyeltél rám, igaz?
Gábor arca falfehérré vált. És amikor az FBI ügynökei megérkeztek Anitáért… nos, akkor már tudtam, hogy a karma végleg elvégezte a dolgát.
