Munka után hazamentem, de a férjem nem volt otthon. Hirtelen megszólalt a telefon. Ő volt az.
— Valószínűleg észrevetted, hogy az utóbbi napokban későn jövök haza. Az igazság az, hogy találkoztam valaki mással. Kérlek, ne csinálj jelenetet.
Valószínűleg arra számított, hogy sírni és kiabálni fogok, de a reakcióm teljesen más volt. A válaszom után dühösen letette a telefont, én pedig folytattam a vacsora készítését.
Este hét óra körül értem haza. Általában ilyenkor a férjem már otthon volt, de most a lakás üres volt.
A gyerekek az anyósomnál voltak, így nem kellett sietnem. Nyugodtan elkészíthettem a vacsorámat, pihenhettem egy kicsit, és korábban lefeküdhettem. Valószínűleg megint éjfél körül jön haza, mint az elmúlt hónapokban. Őszintén szólva, már nem is érdekelt, hogy mit csinál.
De ekkor megszólalt a telefon. A neve megjelent a kijelzőn. Felvettem, és ő egyenesen a lényegre tért:
— Valószínűleg észrevetted, hogy az utóbbi napokban későn jövök haza. Az igazság az, hogy találkoztam valaki mással. Kérlek, ne csinálj jelenetet.
Kissé felvontam a szemöldököm, de sem dühöt, sem meglepetést nem éreztem.
— Őszintén szólva, nem ezt vártam tőled. Nagyon jól tudod, hogy holnap fodrászhoz megyek, és neked kellett volna vigyáznod a gyerekekre. Miért nem tudtad ezt holnap elmondani? — válaszoltam, próbálva elfojtani az ingerültségemet.
Csendben maradt, láthatóan zavarban volt, nem tudta, hogyan reagáljon. Nem értette, miért nem sírok, miért nem könyörgök neki, hogy maradjon.
— Figyelj, épp vacsorázni készülök. Nem tudod, hol van a majonéz?
— Nem is kérdezed meg, hogy ki ő, vagy miért hagytalak el? Nem aggódsz, nem akarod, hogy visszamenjek? Már nem szeretsz?
Egy másodpercig elgondolkodtam, majd válaszoltam:
— Nem érdekel, hogy ki ő, és az sem, miért mentél el. Ez a te problémád. A majonézt is elvitted a szeretődhöz?
Nem hitt a fülének:
— Miféle nő vagy te? A férjed elhagy, és téged a majonéz érdekel? — mondta dühösen, és én ekkor éreztem, hogy ideje lezárni ezt a beszélgetést.
Nem éreztem fájdalmat vagy megbánást. Egyetlen dolog érdekelt: a gyerekek és a ház. A férjem mehetett a maga útjára. Számomra az ő távozása már régóta nem volt veszteség.