A Féhéroroszországból származó Ivan Razumov éppen Minksz felé tartott, hogy hazaérjen családjához. Aztán a szeme sarkából felfigyelt valamire, ami furcsának tűnt neki. Egy kislány szaladt kutyájával az autópálya szélén. Amikor Ivan közelebb ért, észrevette, hogy a lány ruhája és arca ragad a piszoktól. Cipője teljesen el volt kopva és látni lehetett szemében a kétségbeesést.
Mi a neved? – kérdezte a lánytól. “Zhenya… Fedorovich… Vladimirovna” – válaszolt dadogó hangon a kislány. Elmondta, hogy el szeretne jutni a következő faluba, mert otthon nem talált ennivalót. Iván rájött, hogy a kislánynak 15 km-t kell gyalogolnia, de Ivan azt is megtudta, hogy a lány szülei olyan részegek, hogy nem tudják ellátni gyermeküket. “Már régóta elindultam, nagyon fájnak a lábaim és a kezem is, mert elestem” – mesélte a kislány.
Ivan adott vizet a lánynak, majd értesítette a gyámhivatalt. Zhenyát először kórházba szállították és alaposan megvizsgálták. Amikor a szociális munkások a kislány otthonához értek, megdöbbentek attól, ami fogadta őket. Sajnos egyik szülő sem volt beszámítható. Az apa tudatlan állapotban feküdt a foldön és bűzlött az alkoholtól. Az édesanya szintén észméletlen állapotban, fejét az asztalra támasztotta. Mindketten olyan részegek voltak, hogy észre sem vették, hogy idegenek léptek be a házukba – nem beszélve a kislányukról.
Közben Zhenyát alaposan kivizsgálták a kórházban és jelenleg biztonsában van, vidám és kedves gyermek, és a szociális munkások gondozásba vették. Ivan, a kislány megmentője rendszeresen meglátogatja a kislányt és mindig visz neki valami ajándékot. A fiatal családapa örül, hogy segíthetett a 4 éves gyereknek. Mert a kislány több órán át gyalogolt az autópálya szélén egyedül, és egyetlen jármű sem állt meg…
Mivel Zenya történetét nyilvánosságra hozták, már több mint 30 család jelentkezett, hogy befogadná a lányt. A kicsi hamarosan megtalálja új otthonát, ahol remélhetőleg megkapja az a szeretetet és figyelmet, amit minden gyermek megérdemel.
Ivan Razumov szerint ez a történet egy figyelmeztetés is lehet, hiszen emlékeznünk kell arra, hogy Zenya csak egy a sok millió gyermek közül, aki nehéz élethelyzetben van. Néha nyitottabb szemmel kellene járnunk, hogy észrevegyük, hogy ki szorul segítségre. Remélem, hogy a jövőben másoknak is lesz annyi ideje, hogy egy kis segítséget nyújtsanak a rászorulóknak. “Ameddig léteznek önfeláldozó emberek, a világ helyzete még nem reménytelen!” És mennyira igaz ez az állítás!
