Amikor a halál sem választhat el, amikor két lélek, annyira összefonódik, hogy az egy egész életen át kitartó szerelmük, szeretetük, egymás iránti tiszteletük nyilvánul meg minden mozzanatukból az maga a csoda, két ember egymási iránit feltétel nélküli szeretete. Amikor egy 100 éves bácsi a halálba is párja kezét szorítva megy, amikor nem hagyja el őt és amikor kettejüket még a halál nagy kínja sem választhatja el, ez maga a kegyelem. Így ilyen mély tisztelettel, szerelemmel és szeretettel kell befejezni egy együtt leélt hosszú életet.
“Apa úgy halt meg, ahogyan élt. Úriemberként. Most is előre engedte anyát” – írta lányuk, Renee Hirsch blogjában.
“A nagyapám 100 éves, a nagyanyám pedig 96. A kép nem sokkal haláluk előtt készült róluk. 77 év házasság után kézenfogva távoztak a túlvilágba” – írta bejegyzésben a kép alatt unokájuk.
Egy ilyen szeretet, egy ilyen szerelem áthatol téren, időn, dimenziókon és örökké jelen van. Létezik úgy szeretni valakit, hogyha az meghal akkor beleszakad a szívünk. Igen ez valóban létezik, megtört szív szindrómának hívják. Ha te meghalsz és én téged én egy életen át szerettelek, szerelemmel szerettelek, tisztelve szerettelek veled halok én is. Az én szívem sem kell, hogy tovább dobogjon nélküled. Nélküled én semmi vagyok és semmivé is leszek és utánad megyek és megtalállak a máshol... a másvilágon is... Csodálatos képek... csodálatos élet... Így élni és így befejezni egy közösen leélt életet ... így érdemes igazán csak...
Több ilyen történet is napvilágot látott már. Például ilyen Cindy Minnin és Jim Minnin története. A férjnél rákot találtak és a felesége sokkot kapott. Olyan stresszes állapotba került, hogy csak együtt tudtak a kórházban lenni, létezni egészen az utolsó pillanatig, együtt, egymás kezét fogva, egymás sorsát szívükön hordozva, ameddig csak hordozni voltak hivatottak.