Egy gyermek áll a bírák előtt,egy vézna fiú ,tíz éves lehet, arcáról lerí az éhség sápadtsága sovány kezében elrongyolt sapkája. Remegve áll, fáradt fejét lehajtja,jól tudja Ő mi súlyos a vád, és oh, úgy fázik ,nincsen egyéb rajta,,,bár hideg szél fúj,,,,csak vékony kabát. Te fiú ...szól a bíró.... zordon hangon,lopás a bűnöd ....ím jelentve van! ... a temetőbe ma HALOTTAK NAPJÁN ,gyertyát loptál ...te kis haszontalan.!!!! Szólj kölyök és mondj valamit védelmedre !!! ...egy sírt meglopni nagy vétek ám... Ezért büntetést mérek a fejedre ,beszélj gyerek! ...ne bámulj úgy rám !!!!!
A fiú csak néz a bíróra némán, Sápadt arcára ,két könnycsepp pereg. Reszkető ajka végre szóra nyilván Védőbeszédét emígy kezdi meg...... ..Uram kérem jól tudom,hogy hibáztam, De nem gonosz szándékból tettem én
De mikor ANYÁM sötét sírját láttam Amelyet nem díszített semmi fény... Miért éppen NEKI nincs egy lángja? Hisz olyan jó volt , mint az angyalok !! Irigyen néztem, másnak a sírjára,,, Ha nincs rá pénzem .....hát onnan lopok...... És lassan, térden csúszva , mászva Elvettem egy száll gyertyát, ANYÁMNAK... És imádkoztam a sírnál állva. Nem tudtam én ,hogy engem meglátnak!!!! Egy őr cipelt ide , rugdosva verve, De nem fájt semmi ,annyira nekem, Nem gondoltam semmire ....csak arra Hogy ANYÁM sírja újra fénytelen.............
