Amikor döbbenten megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolja-e, egyszerűen elvigyorodott, és azt mondta:
„Gyerünk, Niki!Ne mondd, hogy nem számítottál erre. Mindketten tudjuk, hogy már semmi sem maradt köztünk.
Nem akarom a hátralévő éveimet duzzogásra pazarolni. Élni akarok, szabad akarok lenni, és talán még találok is valakit…Valakit, aki gyönyörű, és aki nem olyan, mint te – egy döglött kecske. IGEN, ELVÁLOK TŐLED."
És ha ez még nem lett volna elég, önelégülten közölte velem, hogy lefoglalt egy utat Mexikóba, amelyet teljes egészében a közös számlánkról finanszírozott.
Már egy ideje tudtam, hogy egy fiatalabb nővel csal, de ragaszkodtam az ismerősséghez – még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy szemet hunytam a hűtlensége felett.
De ez az utolsó cselekedete – hogy elhagyta a megtakarításainkkal, és még meg is alázott – olyan dühöt váltott ki bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezik bennem.
És hamarosan Gábor kopogtatott az ajtómon, könyörögve, hogy hadd jöhessen vissza…
„Válás? Gábor, mondd, hogy nem gondolod komolyan! És mit mondtál?Azt akarod, hogy tisztességesen osszuk el a vagyont?” – csattant fel Niki, miközben döbbenten hallgatta, hogy a férje bejelenti, hogy belefáradt a „monoton” életbe, és szabad emberként akar élni.
Gábor elvigyorodott.„Ó, Niki!Ne mondd, hogy nem láttad ezt előre.Gyerünk, mindketten tudjuk, hogy már semmi sincs köztünk.Nem akarom az életem hátralévő részét veled duzzogva tölteni.Élni akarok. Szabad akarok lenni.És találok valakit – valakit, aki gyönyörű… aki nem egy döglött kecske, mint te!Szóval igen, elválok tőled.”
„És azt hiszed, hogy ezt olyan könnyen megúszod? Felejtsd el, Gábor!” – vágott vissza Niki.
„Szabad emberként akarsz élni, igaz? Hát képzeld, én nem fogom aláírni a válási papírokat! És nem kapsz egyetlen fillért sem, nemhogy a vagyon felét!”
„Ezt nem teheted meg, Niki!Ha nem írod alá önként a papírokat, akkor majd rákényszerítelek!” – kiabálta Gábor.
Niki felnevetett.„Ó, szegény Gábor! És mit fogsz tenni? Hazahozod a szeretődet?”
„Azok a fiatal nők, akikkel kikezdtél? Ők nem fognak főzni és takarítani neked, ahogy én tettem, Gábor!Én gondoskodtam rólad 47 teljes éven át! Én neveltem fel a gyerekeinket, míg te a nappaliban aludtál munka után, söröztél és a barátaiddal lógtál.És most azt hiszed, hogy ezt megúszod? SOHA!”
„Úgy tűnik, nincs más választásom. Egy óra múlva indulok Mexikóba. Hat hónapig ott leszek.Már lefoglaltam az utat – és hát, a közös számlánkról költöttem el majdnem az összes pénzünket.”
„Lássuk csak, hogy aláírod-e a válási papírokat önként, vagy inkább éhen halsz és könyörögsz nekem pénzért.Végül is, mit is kezdene egy háziasszony pénz nélkül?” – mondta gúnyosan.„Kellemes időtöltést, drágám! Én alig várom, hogy élvezzem a mexikói napsütést!”
„MICSODA? Hogy merészelted…” – Niki elborzadt.„Ez a pénz nekem is járt, Gábor! Hogy merted elkölteni anélkül, hogy beszéltél volna velem róla?”
„Tudtam, hogy balhét csapsz a válás miatt, Niki. Ezért így terveztem meg mindent!” – nevetett Gábor, majd bement a hálószobába, összepakolta a cuccait, és kisétált a házból, a válási papírokat pedig az asztalon hagyta.
„Ha nem akarsz szenvedni a döntésed következményeitől, írd alá minél előbb! Különben a pokol vár rád!” – mondta, mielőtt elment.
Három hónappal később…
Niki épp málnás teát kortyolgatott és csokis kekszet rágcsált a nappaliban, amikor megszólalt a csengő.
Amikor ajtót nyitott, leesett az álla.
Gábor állt a küszöbön.
„Mit keresel itt? Nem Mexikóban kéne lenned?”
„Ó, Niki! Kérlek, bocsáss meg nekem!” – térdre rogyott.„Tévedtem, hogy elhagytalak! Soha nem kellett volna ezt tennem!”
„Gábor, mi történt? Nyugodj meg, menjünk be, és beszéljük meg.”
„Ó, Niki! Hol is kezdjem? Megismerkedtem egy fiatal lánnyal, Mandykával. Gyönyörű volt, és azt hittem, szeret engem.Két hónapot töltöttünk együtt Mexikóban… De átvert! Kirabolt! Elvitte az összes pénzemet!Egy apró lakásban éltünk, ahol nekem kellett főzni és takarítani rá.Még a gyerekeit is én vigyáztam, mert azt mondta, hogy szeret!De minden éjjel… mindig kitalált valami kifogást, hogy miért nem alszunk együtt.Azt mondta, hogy összeházasodunk, de csak a pénzem kellett neki!”
„Ó, te jó ég!” – álmélkodott Niki.
Ekkor újra megszólalt a csengő.
Amikor ajtót nyitott, Gábor megdöbbenten hátrahőkölt.
Mandya állt az ajtóban.
„Niki! Ő az! Ő rabolt ki!”
Ekkor Niki és Mandya egymásra néztek – és kitört belőlük a nevetés.
„Gábor, bemutatom neked Mandy-t. Ő a barátnőm lánya.”
„Ez az egész csapda volt, és te pont beleestél!”