13 ÉVE NEM LÁTTAM A LÁNYOMAT, MA PEDIG EGY KARÁCSONYI LEVELET KAPTAM TŐLE – TÖRTÉNETEM EGY MÁSODIK ESÉLYRŐL
Több mint egy évtizeddel ezelőtt elvesztettem a munkámat és a családomat, mert nem vettem elég komolyan az életemet. Éveken át próbáltam összeszedni magam, és most végre lehetőségem nyílik arra, hogy helyrehozzam a múlt hibáit, és visszanyerjem a lányom szeretetét.
Fiatalon tele voltam ambícióval és álmokkal. Autószerelő műhelyt nyitottam, és hittem benne, hogy idővel sikeres vállalkozást építhetek. Úgy gondolom, ez az elszántság volt az, ami miatt a volt feleségem, Rebeka beleszeretett belém. Támogatott a kezdeti nehéz időkben, és akkor is mellettem állt, amikor megszületett a lányunk, Hédi.
Sajnos a műhelyem tönkrement, és ez mindent megváltoztatott. Depressziós lettem, és elvesztettem a motivációmat. Pincérként dolgoztam, hogy eltartsam a családot, de az életünk messze nem volt stabil.
„Mikor szerzel végre rendes munkát?” – kérdezte tőlem Rebeka egyszer. Nem tudtam válaszolni. Bár a lányommal nagyszerű kapcsolatom volt, a házasságunk kezdett széthullani. Egyik nap, amikor hazaértem, Rebeka szokatlanul csendes volt.
„Jimmy, nem bírom tovább” – mondta határozottan. „Elhagyalak. Nyilvánvaló, hogy mindent feladtál. Nem élhetünk így tovább.”
Megpróbáltam meggyőzni, hogy adjon még egy esélyt, de láttam a szemében, hogy már döntött. Hédi nem értette, mi történik, amikor elbúcsúztam tőle, és szorosan magamhoz öleltem.
„Apa mindig szeretni fog, bármi történjen, rendben, Hédi?” – suttogtam neki. Másnap reggel Rebeka és Hédi elhagyták a házat, én pedig egyedül maradtam. Rebeka teljes felügyeleti jogot kapott, mivel nem volt munkám és megtakarításom.
Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, mennyire kudarcot vallottam. Nem tudtam eltartani a saját gyermekemet. Rövid időn belül Rebeka új partnerével, Erikával élt együtt.
„Amíg nem állsz a saját lábadra, ne is próbálj Hédivel kapcsolatba lépni” – mondta hűvösen.
A következő születésnapjára az utolsó pénzemből egy kis plüss nyuszit vettem Hélinek. Írtam hozzá egy levelet is: „Nagyon hiányzol. Boldog születésnapot! Szeretettel, Apa.”
Amikor elértem Erik házához, láttam, milyen gazdag. Hédi születésnapi partiján ugrálóvár és hatalmas dekorációk voltak. Szégyelltem magam. Az ajándékomat a kapu előtt hagytam, és hazamentem.
HirdetésAz életem darabokra hullott. Úgy döntöttem, elhagyom a várost, és új életet kezdek egy másik államban. Apám házát eladtam, hogy legyen valamennyi pénzem, és egy kis lakásba költöztem.
„Nem élhetek így tovább” – gondoltam. Munkahelyek után kutattam, de gyakran az utcán aludtam. Egy nap beléptem egy kisboltba, és könyörögtem egy állásért. A boltvezető végül takarítóként alkalmazott. Keményen dolgoztam, és néhány hónap múlva pénztáros, majd egy év múlva a bolt adminisztrátora lettem.
Az évek teltek, de magányos maradtam. Minden pénzemet jótékonysági szervezeteknek adományoztam, mert nem volt senkim. Aztán ma, hosszú idő után először, nem egy számla érkezett a postámon, hanem egy levél. Egy karácsonyi levél Héditől!
„Szia Apa! Végre megtaláltalak! Holnap repülővel jövök hozzád. Bár anya és Erik mindent megadtak nekem, mindig kíváncsi voltam, mikor térsz vissza. Anya mindig azt mondta, hogy vesztes vagy, és el kell felejtenem téged, de látom, hogy megváltoztál. Még mindig megvan a plüssnyuszi, amit szülinapomra adtál. A Jimmy nevet adtam neki, így mindig velem voltál! Alig várom, hogy lássalak. Boldog karácsonyt, Apa!”
A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Több mint egy évtized után végre újra láthatom a lányomat. Bár szégyelltem magam visszatérni, Isten megáldott ezzel a második eséllyel. Ezt az esélyt nem fogom elszalasztani.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Ha tetszett ez a történet, oszd meg barátaiddal. Talán valakinek épp erre van szüksége, hogy inspirációt merítsen.
