Megtanultam mosolyogni...akkor is,ha belül szétfeszít a fájdalom.
Megtanultam az álmaimért harcolni, küzdve átmenni az akadályokon.
Megtanultam úgy továbbmenni, hogy terhek ezrei vannak a vállamon.
Megtanultam élni... s minden egyes nap csak azt remélni, hogy egyszer
majd boldog leszek s az öröm könnye fog arcomon lefolyni!
Megtanultam látni a szívemmel...s nem csak egyszerűen nézni.
Hallani a nem kimondott szót....megtanultam várni bízni, remélni...érintéseket érteni.
Nem hátranézni, még ha meg is szakad a szívem.
Megtanultam ezredjére is felállni...hiszen sokszor padlóra küld bennünket az Élet,
de mindig fel kell állni és csinálni tovább!
Megtanultam mosollyal az arcomon tölteni el minden egyes éjszakát és megtanultam hinni,
még akkor is, ha tudom, hogy nem mindig teljesülhet be minden féltett álmom!
Megtanultam lélekben gyermeknek maradni.....ez nagyon fontos,találj vissza a gyermekhez, aki benned él!
