Ma egy csodálatos verset hoztunk el nektek, fogadjátok szeretettel.
A lelkemből adtam mindenkinek,Felülemelkedtem az életem felett,Azt akartam, egy bánat seCsaljon könnyeket a szívetekbe.
Hogy könnyebb legyen az utatok,A viharok közepén álltam,Nem akartam, hogy tudjátok a lelkem fájdalmát,Néha mikor benneteket védtelek.
Mellettetek voltam mikor belül sírtam,És mosolyogtam, pedig majd megfulladtam,Annyit akartam tudni, hogy jól vagytok,A ti csendetekkel magamat bíztattam.
Amikor nehéz volt nekem és féltem,Elrejtettem a kétségbeesett kiáltásomat.Nem akartam, hogy ti észrevegyétek,Mi fájdítja a lelkemet.
Amikor elmegyek ne sírjatok értem,Hanem örüljetek, hogy végre,Egy göröngyös út után,A fáradt lelkem megpihent.
Nem kerestem a világban a boldogságot,Megvívtam számtalan szörnyűséggel,Mert az életemnél feljebb helyeztem,Az irántatok való szeretetem.
