“Figyeld meg, hogyan kommunikálsz. Szeretettel, humorral, vagy csak düh és szitkozódások szaladnak ki a szádon? Akkor azt fogod észlelni, a világ is ilyen körülötted. Bántó, sértő, gonosz. Van, aki egy harminc évvel ezelőtti sérelmet nem tud elengedni, húzza magával, mint egy öreg fekete bőröndöt és csak fájdalmak sorozatából áll az élete. Ne legyél ilyen. Adj mindennek annyi időt, amennyi szükséges, de ne ücsörögj az önsajnálat mély gödrében sokáig. Mert fent mindig süt a nap, de csak te tudsz kimászni onnan, senki más. Ám ne úgy indulj el, hogy haragszol a világra. Hagyd bent a gödörben a sérelmeidet. Nézz szembe velük, köszönd meg, hogy tanítottak, emeltek téged és ints búcsút nekik. Aztán a mélyből kiérve betemetheted a régi gödrödet és sok szeretettel, vidámsággal megépíthetsz egy új életet...”