Bencus emlékére...
Olyan csend van és átkozottul hideg,vakon fekszem, a fényt ki menti meg?Kinek van útjában egy ártatlan gyermek,ki tehet róla, hogy ez megesett?
Ki az, ki eldönti, hogy élhetek,hogy felnőjek, szeressek embereket,hogy tovább is éljem a kis életem,hogy párnára hajtsam este fejem?
Mért van, hogy kegyetlen ez a világ,mért jó, ha mindennap ejtünk hibát,volt-e valaha álomhajó,volt-e valaha igazi szó?
Nem tudom, most sem, ki hiszi el...?!Egy eltorzult erkölcs, miért felelni kell.Összetört testem már nem válaszol,titeket hívlak támaszomul!
Vigyázzatok, mert jön a halál!egyszer mindenkit szíven talál.Az nem mindegy, hogyan kap el,és az sem, ki milyet érdemel.
Köszönöm a sok könnycseppet én,Istenem, most fordulj felém,tudd meg, hogy innen is hálás vagyok,azt is köszönöm, ha ennyi jutott!
Jó lett volna még élni talán,játszani jókat a folyó partján,jó lett volna még élni kicsit,rugdosni tovább még a focit.
Nem, én már soha nem tehetem.Sorskerék, mért voltál fukar velem?!
-Maczkó Edit-
