Dávidka koporsóját fehér hintó vitte, amelyet fehér lovak húztak /Fotó: Isza FerencA sírhoz vezető úton hintó szállította a kis, hófehér koporsót, a fehér hintót Pintér Tibor színművésznek, a Nemzeti Lovas Színház igazgatójának két fehér lova húzta. A sír fölött Pajor Tamás újra a Bibliát idézte, míg leengedték a földbe Dávidka testét. Junior és Csilla mindvégig egymásba kapaszkodott, szorították egymást. Látszott, hogy a régi sérelmeket, a haragot és a dühöt erre a napra félretették, egymás támaszai voltak a szomorú napon. Az asszony végig keserűen csóválta a fejét, nem akarta elhinni, hogy többé nem ölelheti át a kisfiát, és hiába szerette volna még utoljára megérinteni a kicsiny koporsót – elkésett.
– Szegény Csilla, nem tudott elköszönni a kisfiától, olyan gyorsan történt minden. A temetőből már nem együtt távoztak. Kinga a szüleivel ment, Junior az édesanyjával, Csilla pedig a testvérével és családjával indult a halotti torra – mondta az ismerős. – Végül a kis Lacikát nem hozták el a temetésre, pedig szerették volna. Fel is készítették rá, mi fog történni, de végül a hozzátartozók tanácsára inkább óvodába vitték, nehogy traumát okozzon az öccse temetése.
