A felperes ezt követően keresetlevelet nyújtott be anyagi jogszabálysértésre hivatkozással alperes ajánlásával szemben, ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy az alaptalan, figyelemmel arra, hogy az elszámolásnál a szennyvízelvezető szennyvíz-törzshálózatba bocsátott szennyvíz mennyiséget lehet csak figyelembe venni.
A fellebbezést követően pedig már a Fővárosi Ítélőtábla utasította el felperes kérelmét, mivel az alperes helyes álláspontra helyezkedett azzal, hogy locsolási vízmérő hiányában a házi ivóvízhálózat részének tekintette magát a locsolóhálózatot is. Megfelelően alkalmazta tehát azt az előírást, amely szerint a csatornadíj kiszámlázásának alapját nem képezhette a kerti locsolóvezeték meghibásodása folytán a környezetbe elszivárgott víz mennyisége. Végül az Ítélőtábla rámutatott az ítélete indokolásában arra is, hogy a szóban forgó ügyben felperes olyan szolgáltatásért számított fel díjat, amelynek nyújtására voltaképpen nem is került sor – zárul a Budapesti Békéltető testület közleménye.
Forrás : kamaraonline.hu
