A bátrabb M. Péter volt, aki kijelentette: bárkit lelő, akit bent talál. A gyilkosság után a házat felgyújtották volna. Dacára az aprólékos tervnek, senkit nem lőttek le, sőt a következő két hasonló kísérlet sem jött össze. Péter motivációja pedig a vallomása szerint az volt, hogy bekerüljön a hírekbe. Ezért még azt is megtette volna, hogy a villamoson lövöldözzön. Egyszer fel is szálltak egy fővárosi járatra és az ujjukkal imitáltak lövéseket. Minderre rengeteg idejük volt, állása régóta nem volt egyikőjüknek sem.
Épp egy újabb akció tervét boncolgatták, amikor Gyula megelégelte az egészet. Saját magát feljelentette a rendőrségen. A barátságuk megromlott. Gyula maga kérte a bíróságon: nehogy Péter mellé kelljen ülnie. Gyula bocsánatot is kért.
– Nagyon megbántam, szeretném visszacsinálni, de ezt már nem lehet – idézte a bíró R. Gyula korábbi vallomását.
