Családtagjai így a zöld temetést választották, melynek lényege, hogy az elhunytat a lehető legegyszerűbb módon adják vissza a puszta, sokszor jelöletlen földnek. A nagy és drága, keményfából készült koporsókat egyszerű, biológiailag lebomló dobozok vagy leplek helyettesítik. Nincsenek sírkövek, sírboltok, minimálisra csökkentik a sírhelyre utaló jelzéseket is. A holttesteket nem balzsamozzák be, így bomlásukkor nem mérgezik a talajt.
„A lényeg az ősi, elemi egyszerűség” – fogalmaz Ken West, A kézikönyv a természetes temetéshez című, 2010-ben megjelent munkájában.
West korábban egy temető igazgatója volt, és 1993-ban ő nyitotta meg Nagy Britanniában az első ilyen mezőt. Nagy sajtóvisszhangot kapott, és a kommentárok nem voltak túl barátságosak. Ma már 360 hasonló hely működik a szigetországban. Vannak közöttük orchidea-kertek, erdők, tengeri partszakaszok és egyszerű rétek is.
Íme egy zöld temető:
