De szerelmi történetük romantikus, mondhatni már-már intim részébe ennél sokkal érdekesebb bepillantani. Szerencsére Andrea ez elől sem zárkózott el a könyvében, amiből megtudhatjuk, mostani párja mellett sokkal többször tud sírni, ha magáról, az életéről mesél, és ez nem véletlen, „…mert a másik olyan támogató, megtartó, bizalommal teli közeget teremt, amelyben érzem, hogy ezt biztonsággal megtehetem, és nem élnek vele vissza.”
Csak ráhajtom a fejem a mellkasára…
Andi élete még egy aprónak tűnő, mégis sarkalatos pontban megváltozott új párja mellett.
„Korábban soha senkivel nem tudtam összeölelkezve aludni, még egy délutáni szunyókálás erejéig sem... Sokáig azt hittem, csak a romantikus filmekben létezik, hogy két ember egymás karjában szenderedik el, de most, amióta megtaláltam a páromat, meglepődve figyeltem fel rá, hogy csak ráhajtom a fejem a mellkasára, és mint a kisbaba, úgy alszom.”
Címlapfotó:illusztráció
