MindenegybenBlog

Tömegközlekedésen utazni nem egy leányálom, főleg nem napi rendszerességgel. Nem mintha kocsival a forgalmi dugóban jobb lenne, vagy esetleg biciklivel manőverezni valahol… de akkor, költözzünk a lakatlan szigetre? A szabályok néha kegyetlenek tudnak lenni: ami kötelező soha sem szimpatikus, de hogyha már opcionális a dolog, elgondolkozunk rajta.

Így születnek az illik, nem illik dolgok. Senki sem mondja meg (főleg, ha az ember elmúlt már harminc, negyven), hogy mit illik és mit nem tenni nap mint nap, hogy a társadalom elviselhető tagjai lehessünk, de egy kis jóérzéssel mi magunk is rájövünk, nem kell nagy észjárás hozzá.

Például illik átadni terhes nőnek a buszon a helyet, vagy akár előreengedni a kilométeres sorban a pénztárnál. Ezekért persze nem jár büntetés, ha nem így cselekszünk, de az ember is sokkal nyugodtabb szívvel hajtja párnára a fejét este. Tapasztalatból mondom. Az a mosoly és „köszönöm”, amit legutóbb egy pénztárnál kaptam, mert éppen egy állapotos nőt előre engedtem, elfelejthetetlen.

Persze ennek ellenkezője is előfordult már: zsúfolt (tényleg szinte a sofőr székén is ketten ültek) tömegközlekedésen, egy testesebb nő próbált hátrahatolni az ülések között, míg nem egy lelkes fiatal, gyorsan felpattant a székből, hogy átadja a helyét. A nő hangosan, rámordult a fiatalra: nem vagyok terhes, csak kövér. Az utána következő csendet, és a kínos arckifejezéseket már mindenki el tudja képzelni.

Egy barátnőm nemrég szült, amikor állapotos volt mindig azon panaszkodott, hogy a tömegközlekedési járatokon az emberek nem igazán akarják átadni a helyeiket. Nem is az idősekkel van gond, leginkább a fiatalok és a férfiak teszik magukat, hogy minden a legnagyobb rendben, legtöbben próbálnak mélyen elgondolkodva kitekinteni az ablakon, addig sem kell észrevenni a mellettük álló terhes nőt.

Persze vannak olyan esetek is, amikor nekem is kezd nőni a szarv a fejemre. Soha nem tudom megérteni, hogy ha valaki nyugdíjas, miért jár automatikusan neki hely a buszon, trolin, villamoson, metrón, megállókban, várótermekben… stb. De néha azt sem tudom felfogni, miért foglal el egy kamasz két helyet az ülésen?

Az, hogy kinek illik, kinek nem, kinél hol kezdődik a jóindulat, egyén, lelkiállapot, test fáradtság, neveltetés…stb-függő. Sok mindenre foghatjuk, hogy éppen miért nem adtuk át a helyet a tömegközlekedésen. De addig, amíg be nem vezetnek erre egy törvényt, mindenki gondoljon arra, hogy mennyivel könnyebb este elaludni.