Kellemes állapotként írja le az életet és a végzett összekötő lépteket Balázs Klári, aki a összeállításában beszélt arról, hogy kétszer is megérintette a halál szele.
Először ötévesen, majd 15-16 évesen történt meg vele szinte ugyanaz: majdnem megfulladt. A sokkoló élményekre ő mégis euforikus élményként emlékszik vissza, amiről így mesélt:
„Bár nagyon kicsi voltam, élénken él bennem minden mozzanat. A három nagyobb fiútestvéremmel elmentünk egy bányatóhoz, anyukám persze nem engedett, de én ellógtam velük. A víz szélén pancsoltam, amikor megcsúszott a lábam, és beleestem a vízbe, de nem tudtam úszni. Vitt magával a víz, mégsem volt semmi rossz érzésem, nem fuldokoltam, sőt valamiféle szép zenét hallottam – eleveníti fel a mások számára sokkoló élményeket. – A bátyáim persze kerestek, az egyikük meglátta a szétterülő hajamat a vízen, annál fogva húztak ki. Újraélesztettek, a lábamnál fogva lógattak, és arra eszméltem, hogy köhögök. A sors fintora, hogy 15-16 éves koromban majdnem ugyanez megtörtént velem, akkor a megáradt Tiszában sodródtam. Ezzel be is fejeztem a vízzel val kapcsolatomat, maximum a térdig érőbe megyek be.”