Elhunyt Harkányi Endre – Búcsú a Kossuth-díjas színművésztől 🎭🖤
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 90. évében elhunyt Harkányi Endre, Kossuth-díjas színművész, a magyar színházi élet meghatározó alakja. Egy korszakos művész távozott közülünk, akinek tehetsége, emberi nagysága és színpadi jelenléte örök nyomot hagyott a magyar kultúrában.
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten, zsidó családban. Gyermekkorát súlyos tragédiák árnyékolták be: édesanyját a háború alatt deportálták, ahonnan sosem tért vissza, míg édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza, majd rövidesen elhunyt. A szülők elvesztése után Harkányi több nevelőotthont is megjárt, mégis sikerült talpra állnia.
Egészen fiatalon, 13 évesen tűnt fel a magyar filmvásznon Radványi Géza legendás filmjében, a Valahol Európában-ban, ahol egy háborús árvát alakított – önmagát. A film egyik híres mondata, „Könyörgöm, akasszuk fel!”, örökre beírta a nevét a magyar filmtörténelembe. Akkor azonban még nem gondolta, hogy a színészet lesz az élete.
A Valahol Európában forgatása alatt Gábor Miklós vitte el őt a Nemzeti Színházba, ahol a Szerelmi házasság című darabot látta. Ekkor érintette meg először a színház varázsa. Különösen Rátkai Márton játéka hatott rá mélyen, ami végleg eldöntötte a sorsát.
Bár a családja először nem támogatta döntését – inkább esztergályosnak tanult –, Harkányi Endre végül jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben sikeresen diplomázott.
Diplomája megszerzése után pályája a debreceni Csokonai Színházban indult (1957–1960), majd a budapesti Petőfi Színház és a legendás Vígszínház színpadán is játszott. Karrierje során több színházban is megfordult, köztük a Mikroszkóp Színpadon, a József Attila Színházban, valamint a Művész Színházban is.
1977-től ismét a Vígszínház tagja lett, ahol pályafutása egyik legemlékezetesebb időszakát töltötte. Itt játszott egészen 2015-ig, és közben több száz szerepben láthatta őt a közönség.
Harkányi Endre nem csupán a színpad mestere volt, hanem a filmvásznon is emlékezetes alakításokat nyújtott. Olyan klasszikus magyar filmekben szerepelt, mint a Mephisto, a Ripacsok, és természetesen a már említett Valahol Európában.
Harkányi Endre mélyen hitt a színház formáló erejében. Egy 1977-es interjúban így vallott erről:
"A színház arra való, hogy embereket formáljon, neveljen: a színpadon és a nézőtéren. A színház olyan, amilyenek mi magunk vagyunk. S ha valaki arra kíváncsi, milyenek vagyunk: jöjjön el a színházba."
Ez a hit vezérelte őt egész életében – a színpad számára nem csupán szórakoztatás volt, hanem eszköz az emberekhez való kapcsolódáshoz.
Pályafutása során számos elismerést kapott, köztük a Jászai Mari-díjat, a rangos Kossuth-díjat és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Mégis, talán a legnagyobb díjat a közönség szeretete jelentette számára. Mindig is közvetlen, szerethető emberként emlegették – valaki, aki a tragédiák és megpróbáltatások ellenére is megőrizte humorát és kedvességét.
Az utolsó hónapokban egészségi állapota romlott. Januárban combnyaktörést szenvedett egy otthoni baleset során, és bár kezdetben bizakodó volt, szervezete végül feladta a harcot.
Egyik utolsó interjújában így nyilatkozott:
"Elestem otthon. Nem tudom, hogyan. Eszembe jutott a gyerekdal, hogy János bácsi a csatában elesett egy fűszálban. Én megbotlottam, eltörtem magam, de már jól vagyok. Gyógytornáztatnak. Nagyon jó itt. Igazán rendesek velem. Erdőre néz a szobám. Kitekintek az ablakon, és látom a havas fákat. Nagyon romantikus a panoráma. Mit akarjak még?"
Még a legnehezebb időkben is megőrizte derűjét és életszeretetét.
Harkányi Endre már nincs köztünk, de szelleme, munkássága és ikonikus alakításai örökké velünk maradnak. Színházak színpadain és a filmvásznon tovább él az a tehetség, amely évtizedeken át elvarázsolta a közönséget.
Nyugodj békében, Mester! 🎭🖤