– Számára nem volt kérdés, ha valakit egyszer szeretett, azzal haláláig jóban lesz. Amúgy nagyon szeretett élni, sikeres volt a szakmájában, boldog volt a házassága. Mégis feltűnő, hogy miért írt oly sok dalt az elmúlásról, a halálról. Az biztos, kicsi kora óta volt egy félelme a betegségektől, de ő se gondolta, hogy ennyire fiatalon kell elmennie. Talán egy szerencsétlen összjáték volt a betegsége, hiszen százból nyolcvanan kigyógyulnak a leukémiából. Az eszünkbe sem jutott, hogy Örs benne lesz a maradék húszban. Júliusban diagnosztizálták nála a betegséget, átesett egy transzplantáción is, a testvérem adott neki sejtet, jobban lett, de állítólag végül az immunrendszere fellázadt a kezelések ellen.
Bár Örs az utolsó pillanatig harcolt, a bátyja szerint sajnos minden fókusz a betegségén volt, nem tudott kikapcsolni, és annak ellenére, hogy nem adta fel, elfelejtett mosolyogni. Nem csoda hogy a dalszövegei, amiket ez idő alatt írt, részben az elmúlásról szóltak.
