„Nem tudom, hogy mi a bűnöm. Amennyiben az, hogy az új dalom autentikus hangzású és népzenei elemeket tartalmaz, akkor vállalom. Ez a múltam és végre újra a jelenem. Ez vagyok én. Amennyiben az, hogy „magyarkodom”, mert van a klipemben Dunakanyar, csipke és néptánc, hát azt is vállalom. Amennyiben azt kifogásolja bárki, hogy őstermelőket, mesterembereket mutatok meg benne, és nem statisztáknak fizettem azért, hogy látványosan érezzék jól magukat, ezt is vállalom. Igen, változtam és változom folyamatosan. Egyik nap rövid szoknya van rajtam, másik nap hosszú, egyik nap koszosan ülök a homokozóban Hannival, másik nap a fejem búbjáig sminkben pózolok a mentori székben. Egyik nap Whitney Houstont énekelek a tesómmal a Margitszigeti Szabadtéri Színpad deszkáin, a következőn a pápa által celebrált szentmise előtt énekelek népdalt, sok más előadóművésszel együtt... És tudjátok mit? Nagyon büszke vagyok, és csak remélni merem, hogy méltó vagyok rá.”
Tóth ezután leírta, hogy volt hétköznapi, tapolcai kislány, szeleburdi, „lázadó” kamasz, nagyszájú, tetovált rocker és most egy 33 éves nő. „Mostanra talán én is megismertem magam és van egy értékrendem, egy világlátásom. Nem kizárt, hogy újabb 20 év múlva bizonyos dolgokat másképpen gondolok majd, de szerintem ez az élet rendje. Változunk, ahogy a világ is változik körülöttünk… Jó esetben fejlődünk, és napról napra megfontoltabb, bölcsebb döntéseket hozunk.”
Szerinte számonkérhető, hogy viselkedett, és mi volt rajta tizenhat éve, akár az is, mit nyilatkozott huszonkét évesen, ám azóta felnőtt nő lett, anya lett, akinek változott, átalakult a világképe.
Hirdetés„Nem kérem, és főleg nem várom el, hogy megértsétek, miért fontos nekem a hitem, vagy az Eucharisztikus Kongresszuson való részvétel. Nem ártok vele senkinek, úgyhogy egyszerűen csak arra kérek mindenkit: ne bántson azért, mert keresztény vagyok, ne szidjon azért, mert felvállalom a vallásom, egyszerűen csak mondja/gondolja azt, hogy „de jó neki!”, vagy menjen tovább!”
