Tompos Kátya neve összefonódott a tehetséggel, az eleganciával és a szenvedéllyel, amely minden egyes alakításában megmutatkozott. A Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő 41 évesen, tavaly tavasszal távozott az élők sorából, miután hosszú éveken át küzdött egy súlyos betegséggel. Mindössze egy év választotta el attól, hogy 42. születésnapját ünnepelhesse – és attól, hogy beteljesíthesse egyik legnagyobb vágyát: az anyaságot.
Bár Kátya ritkán beszélt magánéletéről, néhány interjúban megosztotta gondolatait a családról, az idő múlásáról és a jövőről, amelyben szerette volna magát látni. A gyermekáldásról különösen érzékenyen és őszintén nyilatkozott – azonban az élet nem adta meg számára ezt a csodát.
Tompos Kátya egyedüli gyermekként nőtt fel, édesapját hatéves korában veszítette el. A tragédia mély nyomot hagyott benne, és felnőttként is érezte, hogy egy testvér jelenléte sok mindent megváltoztathatott volna az életében. Ezért is vágyott saját családra, és amikor a gyermekvállalás gondolata szóba került, egyértelmű volt számára: ha lehetősége lesz rá, két gyermeket szeretne.
„Nekem nagyon hiányzott egy testvér. Azt gondolom, hogy a családalapításnál ez egy fontos szempont. Nem szeretném, hogy a gyermekem egyedül nőjön fel, és ugyanazt érezze, amit én” – fogalmazott egy korábbi interjúban.
Ám a sors másképp rendelkezett. Bár Kátya a gyermekvállalást illetően soha nem szabott magának határidőt, végül nem adatott meg neki az anyaság öröme.
Tompos Kátya mindig kíváncsisággal és nyitottsággal tekintett az életre. A gyerekekről, a családról és a jövőről való gondolkodása messze túlmutatott a jelen pillanaton. Az öregedést nem félelemmel, hanem izgalommal várta – érdekelték az élet különböző szakaszai, az emberek közötti viszonyok változásai és az, hogy miként alakul majd az ő élete az évek múlásával.
„Most még arra is kíváncsi vagyok, hogy fogok kinézni 50-60 évesen. Érdekelnek az élet egymást követő szakaszai, és jó lenne lélekben megtartani azt a frissességet, ami most van. Azt szeretném, hogy maradjon és bővüljön, hogy gazdagodjak az idő múlásával, és partnerként tudjak tekinteni majd azokra, akik utánam jönnek” – mondta évekkel ezelőtt.
Szavai ma már fájó visszhangként csengenek. Nem érhette meg az időskort, nem élhette át a bölcsesség érlelő erejét, és nem láthatta meg, hogy milyen lesz az arca ráncokkal, ahogyan azt egykor elképzelte.
Bár Tompos Kátya nem szeretett a nyilvánosság előtt beszélni a betegségéről, sokáig titkolta, hogy daganattal küzd. Amikor azonban a helyzet súlyosbodott, barátai és kollégái összefogtak, hogy segítsenek neki a külföldi gyógykezelés finanszírozásában. Jótékonysági aukciók, koncertek és gálaestek szerveződtek, és sikerült is összegyűjteni a szükséges összeget. Ám végül már nem maradt idő arra, hogy elkezdhesse a kezelést.
Szerettei szerint Kátya az utolsó pillanatig küzdött, és sosem veszítette el az élet iránti szeretetét. Még a legnehezebb időkben is hitt abban, hogy van remény.
A magyar színház és filmművészet egyik legkülönlegesebb tehetségét vesztette el Tompos Kátya személyében. Hagyatéka azonban tovább él az általa játszott szerepekben, a dalokban, amelyeket oly szenvedéllyel énekelt, és azokban az emberekben, akiket megérintett a művészete.
A gyermek, akire vágyott, nem születhetett meg. De azok az érzések, amelyeket a közönségnek adott, a gondolatok, amelyeket megfogalmazott, és a szavak, amelyeket maga után hagyott, örökre itt maradnak.
Tompos Kátya ma ünnepelné 42. születésnapját. Emlékét őrizzük szívünkben. 💔