Encs – A 3-as út mentén feltárt sírok nagy részét kirabolták, de még így is maradtak kincsek bőven.
Több mint 1200 ember maradványait találták meg Encs határában a szántóföldek alatt. A férfiakat fejjel nyugat felé, a nőket pedig kelet felé temették el.
A túlvilági hit miatt helyeztek a halott mellé kerámiaedényekben ételt-italt.” Dávid Áron
Folynak a régészeti feltárások az M30-as autópálya nyomvonalán. A napokban szenzációs eredményekről számolt be az Encsi Városi Művelődési Központban Dávid Áron, a Salisbury Archaeology Kft. régésze, a terület ásatásvezetője. Bejelentette: egy középső bronzkori, az úgynevezett füzesabonyi kultúra temetőjét találták meg, mely az ország legnagyobb, ehhez a kultúrához tartozó temetkezési helyének számít. Eddig 1200 sírt tártak fel, de azt feltételezik, hogy körülbelül még 800 ember maradványai bukkannak majd elő a föld mélyéből.
A napokban mi is ellátogattunk az ásatás helyszínére. Épp jókor érkeztünk, mert három sírban még ott feküdtek az elszállításra váró maradványok. Az egyikben agyagedények körvonalai rajzolódtak ki, a másik kettőben pedig emberi koponyáé és csontoké. A régészcsoport egyik munkatársa épp dokumentálta a látottakat, Dávid Áron pedig nagy szakértelemmel magyarázta, miért is olyan nagy jelentőségű a mostani feltárás.
– Az egyik régészkollégám azt mondta, hogy ez az ásatás a következő 20 év bronzkori kutatásának egyik alappillére lehet. Ezt arra alapozza, hogy ez a temető az egész középső bronzkorról adhat hiteles információkat. A feltárt temetkezési hely körülbelül 3600 éves lehet, plusz-mínusz 100 év. A sírhelyek 80 százalékát ugyan kirabolták, de még így is rengeteg tárgyat találtunk a csontok mellett: különleges formájú kerámiatárgyakat, fémből készült ékszereket, ruhatűket, hajkarikákat. Igazi kuriózumnak számít egy elektron hajkarika, ami az arany és ezüst ötvözete. Szintén párját ritkítja egy nemrég előkerült leletünk, egy hatalmas méretű, agyag kocsimodell. De ugyanilyen különlegesség a vörös okkerrel kikent sír, amiből többet is találtunk, és unikális lelet egy pártás, gazdagon felékszerezett fiatal hölgy sírja is. Ezek a leletek teszik naggyá a temetkezési helyet – sorolta a régész, azzal folytatva: a középső bronzkorban szigorú vallási előírásoknak megfelelően temetkeztek az emberek. Erről tanúskodik az Encs határában feltárt temető is. Csontvázas temetkezés jellemezte a kort, tehát a halottakat nem hamvasztották, mint előtte és utána. Jellemző a nemek szerinti tájolás is.
[LAPOZAS]
A férfiak fejjel nyugatra, arccal délre kerültek a sírgödörbe, a nők pedig fejjel keletre, arccal szintén délre. A testek enyhe zsugorított pózban helyezkednek el, és úgynevezett mellékleteket adtak hozzájuk. A túlvilági hit miatt helyeztek a halott mellé kerámiakorsókban és edényekben ételt-italt. Erre egyébként a néprajz a mai korban is talál példát. Hisz vannak olyan kultúrák, melyek képviselői napjainkban is a halott mellé teszik például a pálinkás butykost – jegyzi meg a régész.
Megosztja velünk azt is, hogy a bronzkori temetőket nem úgy kell elképzelni, mint a maiakat. Akkoriban úgynevezett sírcsoportosulásokat alakítottak ki, tehát egy-egy család vagy egyéb csoportok tagjai kerültek egy helyre. Érdekesség az is, hogy ebben az időben a gazdagokat és a szegényeket nem temették külön helyre, az elkülönítés már a következő korra, a vaskorra volt jellemző.
Dávid Áron hozzáfűzte: mivel temetőt találtak és nem telepet, a bronzkorban itt élő emberek életmódjával kapcsolatban kevés új információhoz jutottak. Az eddig is ismeretes volt, hogy ebben a korban több 100 évig lakták az emberek a telepeiket, és növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Képzeljük magunk elé a Kréta szigetén virágzó minószi civilizációt, vagy Mezopotámiát, amikor Hammurapi uralkodott, valamint Egyiptomot Ehnaton, Tutanhamon és II. Ramszesz idején. Ezzel párhuzamosan a Hernád völgyében is gazdag kultúra virágzott.
A bronzkori sírok feltárása után a szakemberek precíz és részletes leírást adnak a leletanyagról, melyről fotó és rajz is készül. Ezután a leleteket felszedik, majd a Herman Ottó Múzeumba szállítják, ahol a restaurálás és az anyag kutatása, feldolgozása történik. Az M30-as autópálya nyomvonalán több régészcsoport is dolgozik, többek között a Herman Ottó Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem régészei.