A kamerák előtt élt igazán. S a nézők otthon, családi körben elhelyezkedve valamilyen izgalmas krimit, vagy visszafogott társadalomkritikát megfogalmazó tévéjátékot várva rendszeresen láthatták, ahogy felkonferálja a következő műsort – szépen, tagoltan, érthetően, olykor szórakoztatóan. Sokszor meghívták gálaműsort vagy ünnepi hangverseny vezetni, s ő komoly arccal konferált, megadta az esemény rangját és súlyát. Amikor pedig a televízió hírolvasójaként került a képernyőre, neki még azt is elhitték, hogy a következő ötéves tervben valóban ránk köszönt a jólét. De ha már elvégzett egy esztendőt a színművészetin, nem hagyhatta ki, hogy ne szerepeljen különböző filmekben. A közönség láthatta őt tévéjátékokban, mozifilmekben, hol verset mondott, hol epizódszerepet kapott, hol riportalanyt alakított. De vezette a Deltát is Kudlik Júliával 1967-ben. S még az is belefért, hogy egyszer például alsónadrágban olvasott híreket, mert egy síbaleset során eltört a lába és begipszelték. Nos, a gipsz nem látszott, csupán az öltöny.Kovács P. József 2001-ben, ahogy mondani szokták önként távozott a Magyar Televíziótól – 42 év hűséges, lelkiismeretes, magas szintű szolgálat után. Azóta többször kérdezték, hogy milyen a kapcsolata a televíziózással és ő ilyenkor azt válaszolta: ritkán néz bármilyen műsort, mert egyszerűen nem tudja elviselni, hogy az utódok, ott a képernyőn még akkor sem tudnak hangsúlyozni, ha köszönnek. Helyette a fia, Kovács Kristóf került képernyőre, őt többször is láthatták különböző showműsorok producereként. Kovács P. József számára továbbra is a gyermekei, unokái jelentik a támaszt, ám egyedül él Tihanyban. De nem is egyedül, hiszen mindig vele van a nagy kedvence, a kutyája és nagyokat sétáltnak, még akkor is, ha a népszerű bemondó egészsége már nem a régi…
De bármennyire is rohan az idő, hiába, hogy több mint húsz éve nem ül a televízió stúdiójában, nem felejtjük. És ez így lesz húsz év múlva is…
