Szóval eljött a nagy nap, és minden a lehető legnagyobb rendben ment, de olyan gyorsan történt minden hogy nem volt szükség a PDA-ra, így pár óra alatt már a kezemben volt második kisfiam is.
A kórházban töltött napokról szülés után még annyit, hogyha osztályoznom kéne, számításba véve mindent, az ellátást, az empátiát, az információ átadást, a kényelmet, akkor csillagos ötöst adnék, de inkább tízest egy ötös listán. Röviden leírom miért.
A szülés után
A rövidke vajúdás és szülés közben a hebamme a lehető legtöbb segítséget nyújtotta, mindent megtett, hogy enyhítse a fájdalmam, kedves volt, odaadó és biztonságot sugárzó arccal végig mintha átvett volna a fájdalomból egy darabot.
Szülés után közvetlen körülbelül 2 óráig a picivel lehettem, babusgathattam, szoptattam, közben a férjem mellettem lehetett. Ezalatt egy gyerekorvos azonnal megvizsgálja a picit, hogy minden rendben van-e. Míg az egyik nővér a picit öltözteti, fürdeti (persze ha apuka akarja, ő fürdetheti meg először a kicsit) a másik egy kerekes székben elvisz zuhanyozni, ahol először gratulál, mosolyog és segít, ha nem megy egyedül, fogja a kezed.
Mikor mindketten kész vagyunk a fürdéssel megkérdik, hogy a kicsivel akarsz-e lenni éjszaka, vagy vigyék a csecsemőosztályra. Én kértem, hogy vigyék el, pihenni akartam, de szoptatásra természetesen hozták mindig, és napközben végig velem volt.
Kétféle menü, ásványvíz, tea
A kórházi ellátáshoz tartozott napi egy üveg minőségi ásványvíz, tea korlátlanul, (ebből kétféle, gyümölcs és gyógynövényes) kávé, reggeli, ebéd, vacsora. Erre külön alkalmazott van, aki felveszi a rendelésed, hogy az ebédhez a kétféle menüből melyiket választod, a reggelidhez és a vacsorádhoz milyen és hány szelet kenyeret kérsz (3 féléből választhatsz), szeretnél-e sajtot, felvágottat, joghurtot kérsz-e vagy dzsemet, vajat vagy margarint. Az állam itt esett le.
Másnap megkérdezi, elégedett vagy-e a reggelivel és a vacsorával, vagy akarsz-e változtatni valamin. Ezen kívül a kismamának van egészségügyi betét, eldobható fehérnemű, ha kell hálóing, és minden kórteremben kézfertőtlenítő folyadék.
Minden reggel takarítónő jött, aki mindent fertőtlenített, picit később megnézték az ágyneműt kell-e cserélni, vagy esetleg feltölteni valamit a babák vagy a kismama számára.
Reggeli után egy gyógytornász jött, aki megkérdi, szeretnél-e méhösszehúzódást segítő gyakorlatokat végezni, ha igen, veled tölt kb. 15 percet. Minden nap jön egy szoptatós nővér, aki mindent elmond a szoptatásról, mindenben segít, minden információt átad.
HirdetésA kórházi személyzetből bárki, akivel először találkozol, mosolyogva gratulál, és 1-2 percben „élménybeszámolót” kér. Míg haza nem engednek, minden nap beszélsz az orvosoddal, a gyerekorvossal, vizsgálnak téged is a picit is. Minden kontroll alatt professzionálisan és makulátlanul.
Ha mind ez nem lenne elég, a kórháztól ajándékba kapsz, és most figyelj, egy hidegtálas vacsorát a család részére (apa, anya, ha esetleg van gyerek), melyet egy külön étteremben a kórházon belül fogyaszthatsz el, pezsgővel, sajttállal, salátákkal, csupa finomsággal, és egy ajándékfotózást, melyet egy profi fotós készít. Ezt a fotót megkapod ajándékba, (ha több képet szeretnél, külön díjért lehet készíttetni) és a kicsi képét a helyi újságban az engedélyeddel megjelentetik.
A hálapénz ismeretlen fogalom
Korábban leszögeztem, nem magánorvosnál és magánkórházban szültem, a fent leírtakat a betegbiztosító állja. Otthoni megszokás miatt megkérdeztük, mennyibe kerül a szülés, vagy milyen költségekre számíthatunk, mire értetetlenül néztek ránk, nem értve, miért akarunk fizetni.
Itt nincs „hálapénz”, nem járkálnak orvosok hatalmas zsebekkel, nincsenek borítékok, a nővérek mosolyognak, segítőkészek, mindent megtesznek, hogy a lehető legjobban érezd magad, hogy mihamarább talpra állj. Mindenre külön alkalmazott van, mindenki tudja a dolgát, nem végzik egyszerre 3 vagy több ember munkáját. Megfelelő létszámú a személyzet, nővérek, hebammek, orvosok. Minden olajozottan működik.
Szerencsének mondhatom magam, hogy volt alkalmam Németországban szülni és megtapasztalni, milyen a nyugati orvosi ellátás színvonala. Otthon sokan erről nem is álmodnak, nem mernek, vagy pedig borsos árat fizetnek érte. Állami kórházban Magyarországon erre esély sincs, ettől nagyon messze vagyunk.
Minden tiszteletem azoknak az orvosoknak és nővéreknek a magyar kórházakban, akik túlórázva, leterhelten, szerény körülmények között, minimális fizetés mellett is képesek mosolyogni és kedvesek lenni, zsebbe csúsztatott pénzek nélkül.”
